Más vagyok...

*Liam szemszöge.*

Ezt nem hiszem el,Vanessa képes volt ezt mondani? De igaza volt.Cool most már nincs visszaút,soha sem lesz ugyanolyan a kapcsolatunk.Tele volt gondolatokkal a fejem.Nem tudtam mit tegyek,beszéljek vele? Hisz szóba sem áll velem.Miért kell mindent el szúrnom? Ezt nem hiszem el.Ekkora balek.

A nagy sajnálkozásom közepette becsengettek.Loholva indultam meg a metek terem felé.Oda nem figyelve neki mentem valakinek,és az a valaki szépen el is esett.

-De sok "kedves" ember jár ide! -szólalt meg cinikusan Vanessa.

Megállt bennem az ütő,fantasztikus vagyok mondhatom.A sors már ellenem dolgozik,ez biztos.16 év alatt rájöttem.Megijedten álltam az ajtóval háttal.Majd remegve meg fordultam.Vanessa még mindig ott feküdt a földön,a keze véres volt.Nagyon meg ijedtem.Épp indultam volna felé amikor a tanár lépett be az ajtón.

-Itt meg mi történt? -kapott arcához a tanár.

-Liam kedveskedik! -nézett a tanárra Vanessa.

-Liam,te voltál? -csdálkozott el a tanár.

-Igen,én..-sütöttem le a fejem.

-Ezt nem gondoltam volna rólad. -vette le a szemüvegét.

-Én saj..-kezdtem bele mondandómba,de közbe vágott.

-Rendben Liam,a bocsánat kérési "meglepetést" ki gondolhatod addig amíg el kíséred Vanessát a kórházba! -nézett rám.

-De miért én? -törtem ki.

-Mert te lökted föl! -váltott dühös hangnembe.

Erre nem válaszoltam semmit.Lehajoltam Vanessához,Ő rám se nézett.Bele kapaszkodott karomba és el indultunk a kórház felé.Egész úton Őt bámultam,tudtam hogy tudja de már nem érdekelt.Tudtam hogy ez így nem mehet tovább.Bele halok ha most már sosem mosolyog rám azzal a gyönyörű mosolyával,ha nem érezhetem az illatát.Itt volt a vég,nem bírtam tovább magamban tartani.Fél úton fogtam magam és le ültem egy padra.

-Te meg mit csinálsz? -fordult vissza.

-Beszélnünk kell...-csuklott el a hangom.

-Nekem nincs mit mondanom! -indult meg,de vissza rántottam.Erre csak sóhajtott egy nagyot majd rám szegezte tekintetét.

-Vanessa...én..sosem akarnék neked ártani! -kezdtem bele.Nem úgy alakult a kapcsolatunk ahogy terveztem.Amikor meg ismertelek teljesen más voltál a szemembe.És most hogy majdnem 2 hónap után jobban ismerlek...Még jobb vagy.-pirultam el.Miért hazudtam?Hmm,mert az eddigi 16 évem alatt csak a rosszat kaptam.Eddig csak te vagy a legszebb dolog benne.

-De azt mond...-kezdett bele de nem engedtem be fejezni.

-Tudom,azért hogy ne tarts olyannak amilyen vagyok.

-Akkor mutasd meg milyen az igazi Liam Knight! -állt föl.

-Mi? -néztem rá.

-Mutasd meg mondjuk a szobád! -mosolyodott el.

-Mi?Nem,nem. -pirultam el.

-Na..szeretnék kibékülni,és ez egy jó bocsánatkérés. -kacsintott rám.

-Rendben,de ne röhögj ki! -mutogattam az ujjaimmal.

-Nem fogok. -lökött oldalba.

Az út csöndesen telt,párszor meg kérdezte Vanessa hogy mennyi az idő de csak feszültség oldás képpen mivel volt rajta kar óra és telefon a kezében.Lassan meg érkeztünk a házunk elé,Anyukám már dolgozni volt mert nem volt a felhajtón a kocsija.Elővettem a kulcsokat és kinyitottam az ajtót.

-Fura hogy már mennyiszer aludtam itt,még sem jártam még a szobádba! -nevetett föl.-Erre csak el mosolyodtam és el indultunk föl a lépcsőn.A szobám előtt meg álltunk és nagy levegőt vettem.

-Liam,ez csak egy szoba! -tette kezét kezemre Vanessa.

-Tudom,csak..-csuklott el a hangom.

-Nem lesz semmi baj! -mosolyodott el,és meg simította hátam.Benyitottam,és előre engedtem Vanessát.

*Vanessa szemszöge.*

Amin beléptem a szobájába nem hittem a szememnek.Minden rendbe volt téve,be volt ágyazva,a függyön lágyan volt kihúzva így kellemes napos időt varázsolt a szobába.A falon  egy festmény lógott,volt benn egy óriási tükör és egy zongora.Ha nem tudnám ki/mi szobája,azt mondanám egy érett férfi szobája.Nem egy 16 éves fiújé.

-Ezt miért rejtegeted? -néztem rá.

-Ezt te nem értheted! -ült le gondterhelten az ágyra.

-Akkor segíts meg érteni! 

-Vanessa,gondolj bele..melyik 16 éves fiúnak ilyen a szobája? -szeme könnyes lett.

-És ezért úgy gondolod hogy vége a világnak?Örülj hogy te különleges vagy,más!Nem a tucat.Nem kellene így állnod a dolgokhoz.Liam..-tettem kezem vállára.Amikor legelőször megláttalak,rögtön egy olyan érzés futott végig rajtam ami még soha.Senki nem váltotta ezt még ki belőlem.Majd amikor még csak 2 napja ismertük egymást te már meg "mentettél" Chase-től,és fel áldoztad magad.Értem.Liam..benned olyan plusz van,amikről más fiúk csak álmodoznak.

-Butaságot beszélsz! Vanessa,csak nézz rájuk! Nem úgy tűnik mintha bármi problémájuk is lenne...állandóan boldogok..én csak azóta vagyok boldog amióta téged meg ismertelek. -nézett félően a szemembe.

-Liam,figyelj! -fogtam meg kezét.Tudom hogy még csak másfél hónapja ismerlek....de tudnod kell hogy számomra több vagy mint egy barát. -erre felcsillant a szeme.Számomra olyan vagy mint egy testvér.-fejeztem be a mondatot.-szemét most a padlóra szegezte,kezünk még mindig összeért.Kisebb hatásszünet után Liam törte meg a csöndet.

-Vanessa,miért nem lehetek olyan mint a többi fiú?! -fordult felém.

-Mert te jobb vagy,és különleges! Miért akarsz olyan lenni mint ők?

-Mert nekik nincs olyan hogy rossz nap...ők kimutathatják ha szerelmesek! -emelte föl hangját.

-Kimutathatják ha szerelmesek? Liam te most miről beszélsz? -zavarodtam össze.

-Én ..nem...nem tudom...csak....úgy érzem én csak egy púp vagyok mindenki hátán!

-Na jó Liam! Te...megőrültél! Púp? Valaha mutattam azt hogy púp lennél a hátamon?

-Nem,és épp ezért érzem úgy hogy te miattad vagyok boldog az életemben!

-De Liam hisz téged annyian szeretnek! Jenna,Rita,Ricky,Anya,Apa..soroljam?

-Kössz,de nekem nincsenek annyi haverjaim...mint a focistáknak!

-És? Liam meddig szeretnéd,hogy ecseteljem...te TÖKÉLETES vagy...hmm? -néztem rá.

-Ahh. -rázta meg fejét,majd fölállt és az ablakhoz sétált.Én föl álltam és utána mentem.

-Miért nem bízol bennem? -szegeztem hozzá a kérdést.

-Mi? Hisz én bízok,csak benned bízok..

-Akkor? Úgy érzem....nem mondasz el valamit nekem!

-Mert nem akarom kiröhögtetni magam..

-Örülök hogy úgy ismertél meg hogy ki nevetlek..-vágtam be az ál durcit.

-Tücsök! -mosolyodott el,majd magához húzott és átölelt.Ölelése már nagyon hiányzott.Az Ő karjaiban éreztem,más vagyok.NŐ.És boldog.Úgy szorított mint aki mindnetől meg akarna védeni.Már vagy 10 perce ölelkeztünk,amikor megcsörrent Liam telefonja.Fel vette,és kisétált.Hallottam pár foszlányt de nem értettem.Pár percen belül visszajött.

-Vissza kellene mennünk a suliba nem? -nézett rám.

-De,de a kezemmel mi lesz? -nyújtottam oda neki.

-Óh,majd én el intézem! -legyintett egyet.Bement a fürdőszobába,és egy elsősegéyl dobozzal tért vissza.Ki vette belőle egy guriga gézt,és egy spray-t.

-Rendben ez kicsit csípni fog! -rázta föl az üveget.

-Áú! -kiabáltam föl.

-Én szóltam! -emelte maga elé kezeit.

Liam be kötözte a kezem,segített felvenni a kabátom majd vissza indultunk az iskolába.

.....

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Cry

*Vanessa szemszöge.*

A reggel borzasztóan indult.Az ágyamból nem akartam kimászni,nem is terveztem.Amíg Anya be nem nyitott a szobámba.

-Vany? Miért nem kellsz föl? -simogatta meg hátam Anya.

-Mennyi az idő? -pillantottam rá.

-Istenem Vanessa! Te sírtál? -nézett rám aggódóan.

-Anya,mennyi az idő? -kérdeztem ingerülten. 

Anya arca elkomorult és a karján levő órájára pillantott.

-07:14 -pillantott rám.

-Köszönöm. -válaszoltam,majd kitakaróztam és a fürdő szobába be zárkóztam.Kezeim a csaptelepre tettem,bele tekintettem a tükörbe.A látvány nem volt egy csodálat.Szemeim vörösek és fel dagadtak voltak,hajam kócos volt és szerte szét állt.Arcom sápadt volt,és bőröm hófehér.Meg engedtem a vizet és meg mostam az arcom vele.Jéghideg volt,de kellően fel ébresztett.Arcom le mostam arctiszító tonikka,majd be kentem hidratáló krémmel.Az arcomnak már volt is valamilyen színe.Erőltettem egy mosolyt a tükörbe majd ki vánszorogtam vissza a szobámba.Anya még mindig az ágyamon ült.

-Vany? -nézett rám.

-Tessék Anya. -mosolyogtam rá.

-Ugye mindent el mondasz nekem. -csuklott el a hangja.

Szemeim lesütöttem,és a padlót kezdtem fürkészni.Nem tudtam mit válaszoljak,de tudtam hogy valamit tud.

-Ezt hogy érted? -néztem rá.

-Ma reggel beszéltem Rickyvel..-nézett a szemembe.

-Áh,vagy úgy. -szólaltam föl cinikusan.

-Vanessa,mi történt Liammel?

-Semmi,kicsit összezörrentünk! -vágtam rá.

-Szívem,látom komolyan megérintett az ügy.Te és Liam?

-Barátok!Jó lenne ha nem fonnátok össze a szálakat rögtön.Már unalmas amit mindenki csinál,magán életem is van ha nem tudnátok! -törtem ki. Anya rezzenéstelen ült és nézett maga elé.

-Anya..é...én sajnálom! -mondtam neki egy kis hatásszünet után.

-Semmi baj kicsim,16 éves vagy.Tudom hogy meg tudod oldani a gondjaidat,de ha segítség kell..Tudod, én itt vagyok. -simogatta meg az arcom,majd egy csókot lehet hajamra.

-Rendben. -mosolyodtam rá.

*A suliban.*

-Vanessa,Vanessa,Vanessa! -loholt felém óriási vigyorral Jenna.
-Szia! -erőltettem rá egy mosolyt.
-Ezt nem hiszem el,ilyen jó kedvem van erre neked meg ilyen? -vágott szomorú arcot.
-Mi? Nem,nekem nagyon jó kedvem van! -hazudtam neki.
-Vanessa Brown,tisztában vagy vele hogy nekem nem tudsz hazudni! -mutogatott az ujjával.
-Jen,ma már volt egy kínos beszélgetésem szóval ne nehezítsd meg kérlek. -fintorogtam.
-Héj Liam,gyere ide! -intett Jenna Liamnek.A szívem kihagyott egy ütemet,nem tudtam el fussak vagy sikítsak fájdalmamban.Liam ekkor rám pillantott,a szeme égetett.
-Sziasztok! -erőltetett egy mosolyt Liam.
-Liam,neked van ötleted hogy lehetne fel vidítani Vanessát? Olyan nyomi. -mosolygott kényesen Jenna.
Liam félően rám pillantott majd meg rázta a fejét.
-Nem kellene hazudni! -néztem rá cinikusan.

Liam nem válaszolt csak fogta magát és elment.
...................................
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Mi történik?

-Liam engedj el kérlek! -szóltam rá.Erre Ő csak könnyes szemmel el engedte a karom,én még egyszer vissza néztem rá de Ő már nem figyelt.Futó lépésbe mentem haza,amint haza értem ki vágtam az ajtót és zokogva fel rohantam a lépcsőn a szobámba.Magam mögött be csaptam az ajtót,arcom a párnámba temettem és csak zokogtam,és zokogtam.Pár percen belül meg szólalt a telefonom,tudtam hogy a táskám legmélyén van így felejtős volt hogy most fel keljek és valakivel ilyen állapotban bszéljek.Gondoltam csak meg unja majd és le teszi.Már vagy 10 perce csörgött,csak nem akarta be fejezni.Nagy nehezen fel keltem az ágyból és a táskámba kezdtem kutakodni.Amint meg találtam a telefonom be nyomtam rajta a "hívás fogadás" gombot.

-Ki az? -szóltam bele unottan a telefonba.

-Elmondanád mégis miért csak most veszed fel a telefont? -ordított bele Ricky a telefonba.

-Ehhez most nincs kedvem! -válaszoltam.

-Vanessa amint haza értem beszélgetni fogunk! -próbált keménykedni.

-Persze,persze,szia. -majd le tettem a telefont.

Újra az ágyon voltam de ezúttal a hátamon feküdtem.Kezeim a hasamon pihentettem és vissza emlékeztem a Liammel együtt töltött baráti pillanatainkra.Az alatt az egy hónap alatt rengeteg mindien történt,voltunk moziba,vidámparkba,minden hétvégét együtt tölöttük hol Ő hol én aludtunk ott a másiknál.Mindennao suli után együtt csináltuk meg a házit,rengeteget nevetgéltünk.Éreztem Ő más,tisztában voltam vele hogy Ő már csak barát lehet. De közben nem vettem észre mennyire közel került hozzám....hetek alatt beleszerettem.De Ő...most derült ki hogy hazudott nekem.Az életem romokba hever,sosem fog úgy szeretni ahogy én Őt..Fel kell ezt dolgoznom,ha akarom ha nem.Gondolatmenetem az ajtó csapása zavarta meg.Ricky hangját hallottam a földszintről.

-Vanessa?? -kiabált föl.

-Mi az? -léptem ki a szobámból.

-Gyere le,beszélnünk kell! -adta ki az utasítást.

-Mi van már megint? -dünnyögtem neki.Neki támaszkodott a konyhabútornak és idegesen bele kezdett.

-Ma beszéltem Liammel..-nézett rám.

-És? -néztem rá semlegesen,de belűl égett az egész mellkasom.

-El árulta hogy összevesztetek...

-Na és? Téged mióta érdekel az én magán életem? Mindig is letojtál magasról,most meg hogy Apáék nincsenek itthon fényezni akarod magad? Ugyanmár,tudjuk mire megy ki a játék..kocsit akarsz.Ezzel az erővel azt is mondhattad volna hogy ha Anyuék megkérdezik milyen voltál mondjam hogy jó nem? -mondtam el ezt egy szuszra.

-Vanessa,a testvéred vagyok és igenis foglalkozom veled! -emelte föl a hangját.

-Te? Amikor mindig semmibe nézel? Szánalom vagy mondom én neked,unalmas amit itt lejátszol.Hagyj engem inkább békén oké? -néztem rá könnyes szemmel.

-Miért csinálod ezt? Miért nem beszéljük meg,meg tudnám érte...

-Meg tudnád mit? Érteni? Könyörgöm,engem senki sem ért meg,és nem is fog.Csak ....hagyjatok egyedül,világos? Köszönöm. -hadartam el majd fel battyogtam a szobámba és ismét a zokogás vette uralmába a testem.

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Fél igazság

Vanessa szemszöge.~

A reggel nyugisan telt.Amint ki keltem az ágyból,az erkélyem felé mentem.Ki húztam a függönyt,így a nap sugarai meg világították a szobám legkisebb zugait is.Nagy-mély levegőt szívtam és a fürdőszobába vettem az irányt.Ott el intéztem a reggeli teendőimet,majd vissza bandukoltam a szobámba hogy fel öltözzek.A mai napra ezt a szettet választottam.

A hajamat kifésültem,majd kivasaltam és le is indultam a konyhába.Épp a lépcső fokon álltam mikor óriási kiabálást hallottam a konyha felől.

-Ááúú! Ezt nem hiszem el!! -kiabált idegesen Ricky. Mikor oda értem és meg pillantottam azt a nagy "problámát",nem bírtam ki röhögés nélkül.

-Jézusom,te mit csinálsz? -néztem rá furán.

-A papír! -kezdett el nyüszögni.

-És te vagy a férfi? -tettem fel cinikusan a kérdést.

-Héj,ez igen is vágó eszköz! -védte a tartását.

-Persze,szerintem nevezd el a: Nem csináltam meg a házit amikor kellett volna,ezért az meg támad eszköznek! -mire a végére értem röhögtem.

-Jól van húgi,semmi baj! Lesz itt még péntek 13.-a. -nézett rám gúnyosan.

-Jaj most mi lesz? -kaptam kezeim az arcomhoz.

-Utállak tudod? -nézett rám.

-Persze hogy tudom! -öltöttem ki rá a nyelvem.

Miután be fejeztem a kislány viselkedést,össze pakolt és elment suliba.Néztem is nagyot,hogy ez most komoly? Ezzel meg mi van? Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.A telefonom kijelzőjén Jen neve állt.

 *Beszélgetés.*

-Jen? -kérdeztem a telefonba.

-Nem,a mumus! -kezdett el röhögni.

-Vicces..-adtam ki durcis hangot.

-Jól van már,pocok! -erre mind a ketten röhögésbe törtünk ki.

-Na lökjed mit szeretnél! -váltottam témát.

-Öm..oké..szóval...izé.....Liam.. -erre elhallgatott.

-Mi van vele? -kérdeztem közömbösen.

-Jaj Vany miért vagy ilyen makacs? Tudod az egész ismétlem az EGÉSZ suli arra vár hogy együtt legyetek! Érted?? Oké,Chaset ne vegyük bele,Ő nyomi.A lényeg hogy amióta a mi sulinkba át jött,izzik köztetek a levegő.Már majdnem el csattant vagy egy milliószor az első csókotok de valami vagy valaki mindig meg zavar titeket.Pár esetben én,de már meg tanultam időzíteni.A lényeg hogy köztetek több van a barátságnál,érted? -mondta el Jen ezt kábé egy szuszra.

-Jen,hallod magad? Számomra Liam egy nagyon,nagyon jó haver.Akivel bármit meg oszthatok.Olyan mint te...csak fiúba.És mintha a bátyám lenne,nem mintha a pasim.Hallod? -válaszoltam neki.

-Te sosem adod fel igaz? -kérdezte.

-Jen,ez az a tulajdonságod amit a legjobb imádok benned...ISMERSZ! 

-Oké,befejeztem hagyom hogy rá jöjj magadtól.Hátha a mai korepetálásotokon végre nem zavar meg senki és elcsattan az a mágikus első csók.

-Jen! -kiabáltam rá.

-Jól van,oké...befejeztem.Amúgy jó lenne el indulni a suliba nem? Vagy te már úton vagy?

-Nem,de igazad van.Pár perc és tali! Szia. -tettem le a telefont. 

*A suliban.*

-Jenna NEM! 

-De kérlek,tegnap nem értem rá meg csinálni! -nyöszörgött még mindig.

-Jenna házit írni KÖTELEZŐ!Mond csak milyen dolgod volt? -néztem rá komoran.

-Kozmetikusnál voltam.. -nézett a cipője orrára.

-Ez komoly? Kozmetikusnál.Lehetnél ennél szőkébb?

-Héj,tudod hogy utálom a szőke nős vicceket. -nézett rám.

-Ez van,vagy házit csinálsz vagy hallgathatod a szőke nős vicceket.

-Oké,ez volt az utcsó hogy nem csináltam de utoljára add ide kérlek! -nézett rám kis kutya szemekkel.

-Rendben van,de tényleg sz utolsó. -majd át nyújtottam neki a házit.Rögtön be rohant vele a női mosdóba.

-Jenna a szokásos! -szólalt meg mögöttem egy hang.Nagyon meg ijedtem tőle.

-Jézusom! -kiáltottam föl,mire Liammel találtam magam szembe.

-Mi az? Ennyire ijesztő lennék? -mosolyodott el.

-Nem,dehogy! Csak..

-Rossz a lelki ismereted! -nevetett föl.

-Héj! -a vállába bokszoltam.

-Korepetálás ma? -nézett rám.

Eközben el gondolkoztam hogy miért csinál úgy mintha a szombat nem történt volna meg?Csak egy nap telt el azóta..

-Héj,itt vagy? -kezdett integetni a szemem előtt.

-Ó persze,ne haragudj! -ráztam meg a fejem.

-Oké,akkor fél kettő könyvtár.

-Perfect! -kacsintottam rá.

*fél kettő,könyvtár.*

-Én értem ide hamarabb! -mosolyodtam el a székemen ülve.

-Csaltál! -lihegett.

-Liam,meg kell tanulni veszteni. -ütögettem meg a vállát.

-Majd meg látjuk ki nevet a végén..-nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel.

-Öm...kezdhetnénk? -néztem rá.

-Ja,persze. -nézett rám idegesen.

-Minden oké?

-Vanessa,én... -kezdett bele.

-Igen? -néztem rá.

-Ez nehéz...-nézett le.

-Liam,figyelj! Nekem mindent el mondhatsz,ezt már meg beszéltük nem? -ültem le mellé.

-De ez nem könnyű.. -állt föl.

-Az élet nem könnyű,sok bukkanót állít elénk...csak az a kérdés..mi képesek vagyunk át lépni őket,vagy el esünk bennük? -álltam mellé.

-Én elestem... -szegezte le a tekintetét.

-Talán,de talán nem...mondd el mi történt! -néztem rá.

-Nem veszíthetlek el.. -ült le ismét.

Erre a mondatra le fagytam,jól hallottam? "Nem veszíthetlek el.." Biztos jól hallottam? De mi lehet az a nagy titok...most már tudnom kell!

-Most már tényleg el kell mondanod Liam. -néztem rá.

-De..

-Nincs DE! Mondd! -utasítottam.

-Jól van..Emlékszel mikor azt mondtam hogy én voltam mindig a legjobb focista? -nézett rám.

-Igen,persze..

-Hazudtam! 

-Mi? Miért? -néztem rá ijedten.

-Mert az igazi énemet el akarom rejteni mindenki elől.

-Még előlem is? -néztem rá.

-Előled a leginkább! -nézett rám.

A szemem már könnyes volt,mikor még rá pillantottam.

-Um,Liam azt hiszem tényleg hagyhattad volna ezt...mert tényleg el veszítettél! -kiabáltam rá,és el akartam indulni de vissza tartott.

-Ne Vanessa,ne! -és vissza húzott magához.A mellkasunk összeért és a levegőt is egyszerre vettük,a szeme neki is könnyes volt..még nem láttam fiút sírni.Csak néztük egymást ahogy vesszük a levegőt..

....

Ehhez a részhez,ezt a dalt ajánlom.(: