-Liam engedj el kérlek! -szóltam rá.Erre Ő csak könnyes szemmel el engedte a karom,én még egyszer vissza néztem rá de Ő már nem figyelt.Futó lépésbe mentem haza,amint haza értem ki vágtam az ajtót és zokogva fel rohantam a lépcsőn a szobámba.Magam mögött be csaptam az ajtót,arcom a párnámba temettem és csak zokogtam,és zokogtam.Pár percen belül meg szólalt a telefonom,tudtam hogy a táskám legmélyén van így felejtős volt hogy most fel keljek és valakivel ilyen állapotban bszéljek.Gondoltam csak meg unja majd és le teszi.Már vagy 10 perce csörgött,csak nem akarta be fejezni.Nagy nehezen fel keltem az ágyból és a táskámba kezdtem kutakodni.Amint meg találtam a telefonom be nyomtam rajta a "hívás fogadás" gombot.
-Ki az? -szóltam bele unottan a telefonba.
-Elmondanád mégis miért csak most veszed fel a telefont? -ordított bele Ricky a telefonba.
-Ehhez most nincs kedvem! -válaszoltam.
-Vanessa amint haza értem beszélgetni fogunk! -próbált keménykedni.
-Persze,persze,szia. -majd le tettem a telefont.
Újra az ágyon voltam de ezúttal a hátamon feküdtem.Kezeim a hasamon pihentettem és vissza emlékeztem a Liammel együtt töltött baráti pillanatainkra.Az alatt az egy hónap alatt rengeteg mindien történt,voltunk moziba,vidámparkba,minden hétvégét együtt tölöttük hol Ő hol én aludtunk ott a másiknál.Mindennao suli után együtt csináltuk meg a házit,rengeteget nevetgéltünk.Éreztem Ő más,tisztában voltam vele hogy Ő már csak barát lehet. De közben nem vettem észre mennyire közel került hozzám....hetek alatt beleszerettem.De Ő...most derült ki hogy hazudott nekem.Az életem romokba hever,sosem fog úgy szeretni ahogy én Őt..Fel kell ezt dolgoznom,ha akarom ha nem.Gondolatmenetem az ajtó csapása zavarta meg.Ricky hangját hallottam a földszintről.
-Vanessa?? -kiabált föl.
-Mi az? -léptem ki a szobámból.
-Gyere le,beszélnünk kell! -adta ki az utasítást.
-Mi van már megint? -dünnyögtem neki.Neki támaszkodott a konyhabútornak és idegesen bele kezdett.
-Ma beszéltem Liammel..-nézett rám.
-És? -néztem rá semlegesen,de belűl égett az egész mellkasom.
-El árulta hogy összevesztetek...
-Na és? Téged mióta érdekel az én magán életem? Mindig is letojtál magasról,most meg hogy Apáék nincsenek itthon fényezni akarod magad? Ugyanmár,tudjuk mire megy ki a játék..kocsit akarsz.Ezzel az erővel azt is mondhattad volna hogy ha Anyuék megkérdezik milyen voltál mondjam hogy jó nem? -mondtam el ezt egy szuszra.
-Vanessa,a testvéred vagyok és igenis foglalkozom veled! -emelte föl a hangját.
-Te? Amikor mindig semmibe nézel? Szánalom vagy mondom én neked,unalmas amit itt lejátszol.Hagyj engem inkább békén oké? -néztem rá könnyes szemmel.
-Miért csinálod ezt? Miért nem beszéljük meg,meg tudnám érte...
-Meg tudnád mit? Érteni? Könyörgöm,engem senki sem ért meg,és nem is fog.Csak ....hagyjatok egyedül,világos? Köszönöm. -hadartam el majd fel battyogtam a szobámba és ismét a zokogás vette uralmába a testem.
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése