Üdvözöllek kedves!Ez egy kitalált szerelmi történet,sok konfliktussal és romantikával.Ez egy folytatás http://heresmydilemmaonehalfofmewantsya.blogspot.hu/ ennek a blognak ami el veszett sajnos! Remélem tetszeni fog.(:
-Nessa,Liam el ment! -szólt az ajtó túl oldaláról Jen.
-Oh,hál' Istennek. -nyitottam ki az ajtót.
-Vany ezt meg kellene beszélnetek/ünk! -jelentette ki Jen.
-Nem,nincs mit meg beszélnünk! -tettem karba a kezem.
-Vany,ez nem olyasmi ami mellett csak úgy el lehet menni.Van köztetek valami! Jó nagy valami..-jelentette ki.
-Dehogy van,jó haver és kész! -álltam ki magam mellett.
-Oké,ha nem akarsz még róla beszélni nem fogsz!
-Köszönöm! -emeltem föl a kezeim.
-Na és ma mit csináljunk? -váltott témát Jenna.
-Fogalmam sincs! -szegeztem le a szemeim.
-Én tudom! -emelte föl a mutató úját Jenna.
-Na?
-Csajos nap! -kezdett el táncolni.
-Oké,benne vagyok.Csak szedjük össze magunkat! -nevettem el magam.
Fel mentünk a szobámba és rendbe szedtük a kómás fejünket.
Én a hajammal semmi különöset nem csináltam,csak kifésültem.Többhez nem volt energiám.
Vanessa hair*.
Vanessa style*.
Jenna viszont művészkedett,ahogy szokta.
Jenna hair*.
Jenna style*.
Miután mind a ketten készen álltunk,el indultunk a pláza felé.Az egész utat végig hülyültük.Nevetgéltünk,és mindenkinek ki beszéltük a ruháját.Ahogy be értünk a plázába rögtön meg rohamoztuk a kedvenc ruha boltunkat,a H&M-et.Másfél óráig szórakoztunk benn,fel próbálgattunk egy tömeg ruhát és képeket is csináltunk.Én vettem egy 'peace' jeles pólót Jenna pedig egy rózsaszín répa szárú farmert.Ahogy ki jöttünk az üzletből,be tértünk a Mc'Donalds-ba. Jól tele ettük magunkat,és jó sokat beszélgettünk.Már fél négy fele járt az idő,amikor meg csörrent a telefonom.A ki jelzőn Apa neve villogott.
A beszélgetés..*
-Szia Apu,hogy vagytok? -kezdtem bele.
-Szívem,köszönjük jól! A ház még egyben van? -lett a hangja viccesen aggódó.
-Igen,Apa.Vagyis szerintem.Ma Jen-el a plázában vagyunk. -néztem az említett személyre.
-Vagy úgy! Akkor jó szórakozást,és üdvözlöm Jennát. -szólalt meg Apa.
-Oké,át adom.Még valami?
-Vigyázzatok magatokra!Puszi. -majd le tette a telefont.
-Ki volt az? -kérdezte Jen.
-Apu,az érdekelte egyben van-e még a ház! -nevettem el magam.
-Oh. -mosolyodott el.
-Ja,és üdvözöl téged!
-Isten áldja! -emelte föl a kezét Jenna.
Miután be fejeztük,össze szedtük a szatyrokat és haza indultunk.
Eljött a várva várt szombat.09:45-kor kászálódtam ki az ágyból.Amikor a naptárra néztem óriási mosoly ült ki az arcomra.A pokémonos pizsimben battyogtam le a konyhába.
-Jó reggelt! -köszöntem hangosan.
-Jó reggelt! -kaptam a hangos választ.
-Ricky? -néztem körbe.
-Ritával ma ranidznak! -mosolyodott el Apa.
-Ilyen korán? Hmm hamar kezdik! -nevettem el magam.
-Vanessa! -szóltak rám,de el nevették magukat nagyon hamar.
-Kicsim,ma Apuval el megyünk egy tárgyalásra Chicago-ba. -jelentette ki Anya.
-Értem,és mikor óhajtotok haza jönni? -haraptam egyet a pirítósomba.
-3 nap. -jelentette ki Apa.
-3 nap??? -köptem ki a narancslevet.
-Igen,kicsim hisz lesz felnőtt a lakásban..-nézett rám.
-Ricky? Komolyan? 18 éves és még a plüss majmával alszik.
-Bill,talán ezt nem gondoltuk komolyan. -kezdte el Anya.
-Abby már volt ilyen majd Vanessa vigyázz a házra! -mutatott rám Apa.
-Hmm,kössz.Ha valami rossz történik én leszek a hibás mi? -ráncoltam össze a homlokom.
-Nem kicsim,de ha te csinálod igen. -mosolyodott el Apa.
-De hát én nem vagyok bajkeverő...-vágtam fintori fejet.
-Persze kincsem,de miért nem hívod át Jennát hmm? Vagy Liamet?
Am igen,ez a rész kimaradt.Ez alatt az egy hónap alatt Liammel olyan barátok lettünk mint Jennával szóval Apu ezért mondta hogy hívjam át.
-Majd beszélek velük!
-Rendben kicsim,akkor mi indulunk is.
-Már is?
-Igen,kicsim vigyázz a házra! -köszöntek el.
-Szeretünk!
-Oké,én is titeket. -terelgettem őket ki az ajtón.
Egy ideig néztem őket az ablakból,majd visszatértem a reggelimhez.Pár percen belül meg csörrent a telefonom.A kijelzőn Liam neve tűnt föl.
-Héj,tücsök! -kiabált bele a vonal másik végén Liam.
-Ne hívj így meg mondtam! -kiabáltam vissza.
-De én nem fogadtam szót! -tudtam hogy vigyorog.
-Jó hogy hívtál kérdezni szerettem volna valamit! -tereltem a témát a tücsökről.
-Igen? Mondd!
-Am..szóval hogy Anyuék el mentek 3 napra és mondták hogy téged és Jennát át hívhatnám.
-Ez szuper,és? -kérdezett értetlenül.
-Jaj Liam,átjössz? Itt aludni? -tettem végre föl a kérdést.
-Igen,persze.Anyu úgy is el enged. -nevetett.
-Oké,akkor fel hívom Jennát hogy neki lenne-e kedve átjönni.Majd hívj! -és le "tettem" a telefont.
Fel mentem a szobámba fel öltözni,és rendbe szedni magam.
Amint kész lettem,fel hívtam Jennát hogy lenne-e kedve a ma estéhez. Csörög---->csörög--->felvette!
-Jen,héj mizu? -szóltam bele.
-Vany! De örülök neked,semmi ott?
-Semmi,lenne egy kérdésem! -kezdtem bele.
-Igen? -sejtelmes lett a hangja.
-Szóval Anyuék 3 napra el utaztak és azt mondták hívjalak át téged meg Liamet. Liammel már beszéltem,csak rajtad a sor!
-Oh,tényleg? Oké,benne vagyok. 16:00-ra nálatok.
-Oké,szeretlek. -köszöntem el.
-Én is.
Miután le tettem a telefont,csengetést hallottam.Gyorsan le rohantam hogy kinyissam.Az ajtóban a postás állt,egy nagy csomag rózsával.
-Jó napot,miben segíthetek? -kezdtem bele.
-Am..itt lakik Vanessa Brown? -nézett a papírjára.
-Igen,én lennék az. -mutattam magamra.
-Oh,pompás! Itt írja alá. -mutatta a papírt.
-Tessék. -nyújtottam oda neki.
-Köszönöm,itt van a csomag! További szép napot! -köszönt el.
Átvettem a csokrot és meg néztem mi van a kis cetlin.
"A világ legerősebb és leggyönyörűbb lányának!Szeretlek."
Amikor el olvastam már tudtam kitől jött: Chase. Már egy hónapja küldözget ilyeneket,egyszer rajta kaptam és azóta sem áll le.Épp olvasgattam a papírt amikor Liam lépett be az ajtón.
-Héj,kitől? -és adott egy puszit az arcomra.
-Hmm? Chase. -tettem le az asztalra.
-Mit hoztál? -mutattam a nagy szatyorra.
-Kaja,pia! -nevetett föl.
-Vagy úgy,am Jenna négyre jön! Át hívjam most?
-Aha. -mosolyodott el.
Fel rohantam a szobámba a telefonomért,és hívtam Jennát.
--------->Este.*
-Ezt nem hiszem el,hisz nem is tud énekelni! -kiáltott föl Jenna.
-Szerintem tud! -védte Liam Csobot Adélt.
-Jaj,Liam te csak a segge miatt véded! -folytatta Jen.
-Ez nem igaz,de meg kell hagyni jó segge van. -nevetett föl.
-Na erről beszélek! -nézett rám tanácstalanul Jen.
-Dilisek vagytok ti. -nevettem föl,és egy adag pattogatott kukoricát tömtem a számba.
-Mondd hogy nincs igazam! -szólalt meg Jenna.
-Én nem veszekszem veletek,az én szívem már el lopta Oláh Gergő.
-Na neeeee! -kiáltották egyszerre,egymásra néztek és le pacsiztak.
Az este így ment,olyan 22:00 vagy 23:00 fele Jenna be aludt de én és Liam még mindig elemünkbe voltunk.
-Unatkozok! -nyögött fel.
-Én is,mit csináljunk?
-Am..ötletem sincs! -nézett rám.
-Éhes vagyok,csináljunk kaját! -vetettem föl az ötletet.
-Benne vagyok! -és fel pattant a helyéről.
Nem volt nagy főzés,csak be tettük a sütőbe a mirelit pizzát.Az asztalnál ülve vártuk hogy kész legyen.Liam bele kezdett a beszélgetésbe.
-Szóval Chase még mindig nem adja föl?
-Úgy tűnik,de tudod nem is értem.A férfiak miért nem értik meg azt hogy nem?
-Van amelyikük igen. -mosolyodott el.
-És te az vagy? -néztem rá.
-Nem! -nevetett föl.
A sütő sípolni kezdett és ki vettem a sütőből.El kezdtem föl vágni...
-Áú,ez forró! -kiáltottam föl.
-Szőke. -szólalt meg Liam.
-Héj,ez gonosz volt. -vágtam be az áll durcit.
-Jaj,te. -erre oda jött és meg ölelt,annyira jól esett.A pillangók ismét elő jöttek a gyomromban.
-Hagy,segítsek. -mögém jött és el kezdte föl vágni a pizzát.
-Látod? Sikerült. -szólalt meg.
Erre fel néztem,Ő pedig le.Hosszasan néztünk egymás szemébe,majd Liam keze az asztalról a derekamra vándorolt.Meg fordultam és a szemébe néztem.Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.A szánk egyre közelebb jött,már majdnem összeért amikor...
-Ti meg mit csináltok? -szólalt meg Jenna.
-Semmit! -vágtuk rá gyorsan mind a ketten majd szét mentünk.Jenna meg törölgette szemeit,majd rám nézett.
-A franc! Annyira sajnálom,folytassátok! -szólalt meg.
-Nincs mit folytatni! -szólaltam meg.Majd be mentem a fürdőbe..
A reggeli veszekedésem után semmi kedvem nem volt bemenni első órára így a suli melletti játszótérre mentem gondolkodni.Hisz ez a nap olyan jól indult,miért kell mindennek el romolnia? Talán el vesztettem a legjobb barátnőm,még bele gondolni is borzasztó. A 45 perc elég hamar el telt,tele gondolatokkal el indultam a suliba.Épp lenyomtam volna a kilincset amikor egy kéz kapott el...
-Vanessa,beszélhetnénk? -jött a kérdés Liamtől.
-Neked is szia,igen. -vágtam fintori képet. El mentünk a kinti ebédlőbe,és le ültünk egy asztalhoz.Liam szembe ült velem,és a kezét ropogtatta.Látszott rajta hogy ideges.
-Ma még bele kezdesz,mert órám van 10 perc múlva !?
-Igen,akkor kezdeném is.. -kezdett bele.
-Vanessa,én sajnálom hogy a múltkor úgy otthagytalak nálatok és hogy tegnap úgy beszéltem veled.Sajnálom tényleg! -nézett rám szenvedő arccal.
-Liam,én nem haragudtam rád azért amiért a múltkor úgy el mentél hisz nekem te nem tartozol magyarázattal.Viszont a tegnapi beszéded miatt meg köszönöm a bocsánat kérést.
-Igazad van,nem tartozom neked magyarázattal de úgy éreztem rosszat tettem.
-Nos,nem az én lelkiismeretem.Nézz vissza mit tettél vagy mondtál és rájössz. -kacsintottam rá. És most ha nem haragszol meg,mennem kell órára mert így sem voltam az elsőn nem lenne jó a másodikat is el lógni.
-Persze,de várj Vanessa! -kiáltott utánam.Erre meg álltam,de még mindig háttal álltam neki.
-Igen?
-Ma lesz korepetálás.
.............
Nem szóltam neki semmit,csak el mosolyodtam és tovább mentem.A nap könnyen telet,semmi újdonság nem történt.Érdekes egész nap nem láttam Jennát pedig beszélni szerettem volna vele és bocsánatot kérni persze.
El érkezett a 7. órám vége és rekord sebességgel rohantam a könyvtár felé.Őrültként rontottam be az ajtón és ez által sikeresen el is estem.
-Mrs.Brown! Hogy képzeli? -förmedt rám a könyvtáros nő.
-Oh,én annyira sajnálom tényleg nem direkt volt. -mosolyodtam el.
-Persze,ti huligánok mind ezt mondjátok! -vetettem rám egy gyilkos pillantást majd el kezdte a leesett könyveket össze szedni.
Oda értem a szokásos asztalunkhoz és le pakoltam a cuccom. -önelégült mosollyal vártam Liamet.
-Oh,de hamar meg érkezett valaki! -nevette el magát.
-Nem a tanárnak kellene hamarabb itt lennie? -mosolyodtam el.
-De,ez a mi titkunk marad. -kacsintott rám,természetesen ettől totál el pirultam.
Lassacskán de neki kezdtünk a tanulásnak. Ezen az órán is jól teljesítettem,és el is gondolkodtam minek járok korepetáltatni magam amikor én vagyok a legjobb? És akkor eszembe jutott az a NAP. -el nevettem magam.
-Mi olyan vicces? -nézett rám.
-Semmi,csak eszembe jutott valami. -legyintettem egyet.
-Én is tudhatom mi? -lett kíváncsi.
-Nem! -mosolyodtam el.
-Most meg sértődtem! -vágta be az áll durcit.
-Oh! -meg simogattam a fejét,erre el pirult majd egymás szemébe néztünk. Tudtam itt a határ!
-------hatás szünet!---------
-Am,asszem mára ennyi! -nevetett föl.
-Am,oké köszi.
-Ugyan,örülök ha veled lehetek! -mosolyodott el,majd eszébe jutott mit mondott nekem az előbb a szájára csapott én pedig úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.
-Hmmmm?
-Semmi. -mosolyodott el.
Összeszedtük a cuccunkat és el indultunk haza fele.Az egész utat végig hülyültük,tőlünk volt hangos az utca.
Amikor haza értünk,egy darabig még beszélgettünk a ház előtt majd Liam el indult.Tudtam hogy ez így nem jó!
-Liam! Várj! -kiáltottam utána.
-Igen? Mi a baj?-nézett.
-Semmi. -és adtam egy puszit az arcára.
-Szia. -köszöntem el vörös fejjel.Amikor utána néztem még mindig ott állt le dermedt arccal.
Reggel szokatlanul vidáman ébredtem föl.Mosolyogva ki takaróztam,és el indítottam egy találom számot a lejátszási listámról. Marina and the Diamonds 'Primadonna.' c. dalára táncolva mentem be a fürdő szobámba. Egész hamar el intéztem a reggeli teendőimet,fel öltöztem és le mentem a konyhába.Teljesen üres volt,gondoltam akkor itt az idő a 'Vanessa reggelihez' *ördögi mosoly* . EL kezdtem sütni a palacsintám,lett belőle 25-30 darab abból ötöt meg ettem reggelire és ötöt be csomagoltam a suliba.A többit kinn hagytam az éhező bandának.
El indultam a suliba,teljesen el voltam merülve valamiban amikor meg hallottam hogy valaki eszeveszettül kiabál utánam.
-Vanessa! Héj,Nessa?? -kiabált utánam drága LB-m Jenna.
-Úristen veled meg mi van? Miért rohantál eddig?
-Utánad...-lihegett.
-Miért nem hívtál föl hogy mennyünk együtt? -kérdeztem értetlenül.
-Mert nem volt rá időm,és ez nagyon fontos.
-Oké,mondd!
-Jól van,de üljünk le. -mutatott a padra.
-Oké,leültünk mondd már!
-Jó,de ne akadj ki! -utasított.
-Jó meg ígérem!
-Szóval...am....ez nekem is nehéz...de ..én és Matty újra együtt vagyunk! -jelentette ki.
Ez volt az a pillanat amikor le blokkoltam.Mi? Azzal a hülyével? Oké,aranyosak együtt meg minden de akkor is szakított vele.
-Jenna! Te teljesen meg őrültél??
-Vany,ezt meg kell értened.....szeretem.
-Igen,persze és készen állsz hogy újra összetörjön belülről?
-Nem hiszem el hogy ilyen vagy!
-Én? Hisz te mászol megint csapdába.
-Oh,persze jó hogy te osztod az észt miközben még nem volt egy kapcsolatod se!
Erre meg rökönyödtem.Hogy volt képes ilyet mondani? Hisz Ő a legjobb barátnőm,a másik felem. És Ő bánt meg? Nem vártam sokáig. -le gördült egy könnycsepp az arcomon és ott hagytam Jent.
***
Jenna szemszöge.~
Vanessa el ment,tudtam hogy nem kellett volna azt mondanom.Viszont nagyon rosszul esett amit mondott Matty-vel kapcsoltban. Mostanában nem is mondd el nekem semmit.Liammel kapcsolatban meg ritka furcsa.Nem ültem sokáig a padon 2 okból. 1: Fáztam,2: Majdnem el késtem.
Amint be értem a suliba,össze találkoztam Liammel.
-Héj,szia! -köszöntem.
-Jenna! Vanessa? -kérdezett.
-Nem tudom,szerintem órán. -válaszoltam.
-Oh,köszi.
-Nincs mit,lehetne egy kérdésem?
-Öm..persze.
-Mi van veled és Vanyval?
-Mi? Semmi,miért mit mondott?
-Semmit,ahogy te sem....kezdem unni hogy nem mond nekem semmit. -mondtam neki ingerülten.Berontottam a terembe,és el foglaltam a helyem idegesen.Furcsáltam hogy nincs ott Vanessa,kezdtem aggódni de már nem mehettem el meg keresni...
Liam nagyon csúnyán rám förmedt,nem is értem Hisz csak tudni akartam hogy ma lesz-e korepetálás.De ha így áll hozzá nem is érdekel.Elvégre nincs is szükségem a hülye korepetálására.Sokkal okosabb vagyok mint Ő.Még is rosszul érint,de miért? Hisz semmi közöm hozzá.Számomra Ő egy senki,és mégis fáj. -egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Tudtam hogy ez nem jó így,fogtam a cuccom és a szekrényem felé vettem az irányt.Épp pakoltam amikor valaki meg ijesztett.
-Vanessa beszélhetnénk? -lépett közelebb Chase.
-Mi? Felejtsd el! Hagyjál engem békén! -förmedtem rá.
-Figyelj,én ...én annyira sajnálom azt ami a múltkor történt....de...
-De?
-Tudnod kell hogy soha nem tudnék neked ártani..
-Nos,ez nem úgy tűnt!
-Én tudom...de én nem vagyok ilyen...soha nem tettem ilyet még és nem is akarok..
-Oké,akkor többé ne tégy ilyet,de engem felejts el! -csaptam be a szekrényem.
Erre meg álltam.Nem tudtam meg fordulni,fiú még nem mondott nekem ilyet. A bátyámon és az apámon kívül...Chase? Aki úgy bánt velem,és Liam meg mentett tőle...de Liam ma nagyon csúnyán bánt velem.
Erőt vettem magamon és meg fordultam.
...
-Mi?
-Igen,jól hallottad.
-Figyelj ha ez most egy hülye ugratás,kérlek kímélj meg! Mára eleget kaptam,oké? -néztem rá.Ekkor eszembe jutott Liam és ismét le folyt egy könnycsepp az arcomon.
-Vanessa mi történt? -nézett a szemembe Chase.
Ekkor már zokogtam,nem gondoltam volna hogy Liam ezt váltja ki belőlem már ennyivel.
-Nem...nem....én.. -nem jött ki egy értelmes hang sem a torkomon.
-Cshüü,itt vagyok. -ölelt magához Chase és a fejem a mellkasához döntöttem.
.......
Már vagy 10 perce állhattunk így amikor Chase el tolt magától.
-Haza kísérlek!
-Köszönöm.
Chase egész út alatt meg sem szólalt,vitte a táskám néha azért meg kérdezte hogy jól vagyok-e? Bennem még is az motoszkált,hogy érti hogy 'Szeret'.? Amikor a házunkhoz értünk,Chase meg ölelt és el ment. Kicsit néztem ahogy el megy a távolban majd be mentem a lakásba.
Le dobtam a cuccom a nappaliba.Nem volt étvágyam így inkább úgy döntöttem el megyek kocogni. Fel szaladtam az emeletre,át öltöztem. Fel kötöttem a hajam és el indultam a parkba.
Kocogás közben zenét hallgattam,sajnos közben is végig Liam járt a fejemben. Cascada 'What Hurts The Must'-ja még annyira nem segített ezen. Egy órácskát kocogtam majd el kezdtem gyalogolni.. A közelben volt egy játszótér gondoltam meg pihenek ott. A 2 hinta közül egy szabad volt a másikban egy barna hajú fiú ült. Fel húztam a kapucnim és le ültem mellé.
...
-Min gondolkozol? -tettem föl spontán a kérdést.
-Hmm,az életemen.
-Úgy hallom a hangodból valami baj van.
-Nem,ez nem baj...ez katasztrófa.
-El meséled?
-Nem szeretnélek ezzel untatni.
-Kérlek?
-Maradjunk annyiban hogy meg bántottam,összezavartam és hazudtam egy lánynak aki csodálatos. -ekkor felém fordult.Hirtelen köpni nyelni,nem tudtam.Liam volt az! Nem fedhettem föl magam.gyorsan cselekedtem.
-Szerintem beszélj a lánnyal,most még nem késő. -tettem hozzá majd haza kocogtam.
................
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom! (személyes kedvenc.) <3
Reggel gondterhelten ébredtem.Tudtam hogy tegnap borzasztó dolgot tettem.Mi lesz ha kiderül? Ez nem én vagyok. Gondterhelten de ki kászálódtam az ágyból. Elkészülődtem,és le mentem a konyhába.
-Jó reggelt! -köszönt Anya.
-Kinek jó? -válaszoltam.
-Liam, minden rendben van? Tegnap hogy ment Vanessával?
-Kérhetnék valamit? Erről inkább ne beszéljünk.
-Ahogy akarod.De jól vagy?
-Igen persze.
Nem ettem semmit sem,összeszedtem magam és el indultam a suliba.Egész úton gyomorgörcsöm volt.Mi lesz ha találkozok Vanessával? A nagy gondolkodás közben meg érkeztem a suliba. A gyomorom már liftezett.Nagy erőt vettem magamon majd be mentem.Minden a szokásos volt.El indultam a szekrényem felé amikor egy kéz el kapott.
-Héj,téged is rég láttunk új fiú! -szólt rám Jenna.
-Oh,Jenna.Tudod magányos farkas vagyok. -nevettünk egyet.
-Jaj te,ma is korepetálod Vany-t? -tette fel a kérdést.
-Öm....am.....izé...tuti. -dadogtam mint egy idióta.
-Hát oké,nem tudom ma mi van veletek.Mind a ketten ilyen hülyén viselkedtek. -jelentette ki.
-Vanessa? -ijedtem meg.
-Igen,ő is ugyanilyen ma. Mi történt köztetek?
-Semmi,miért? -mondtam ingerülten.
-Dilik vagytok ti. -jelentette ki,intett egyet majd el ment.
Vanessa is ilyen ma? Szuper,jól össze zavarhattam a hülye hazudozásommal meg a le lépésemmel.Szegény.Idegesen becsaptam a szekrényem ajtaját és be mentem órára.Ahogy be értem a terembe meg láttam Vanessát.Gyönyörű volt mint mindig.Ahogy meg látott,ki nyitotta az előtte heverő könyvet és vadul lapozgatni kezdte. Le ültem a helyemre,mögé ás csak bámultam magam elé.Az óra szokásosan telt,nem volt semmi különös.Csengetéskor mindenki elkezdte összeszedni a cuccait.Én is úgy tettem.Épp fel álltam amikor hozzám szólt Ő.
-Liam? -ebbe teljesen bele remegtem.
-Igen? -nem mertem a szemébe nézni.
-Ma is lesz korepetálás?
Hezitáltam,tudtam csak tovább hazudoznék neki.Ezt nem érdemli meg.Döntenem kellett.
-NEM! -jelentettem ki kiabálva,fogtam a cuccom és ki rohantam a teremből.
..........
Liam csak úgy kirohant a lakásból.Nagyon megijedtem.Mit tettem hogy ezt váltottam ki belőle? -ezek a kérdések jártak a fejemben. Jobbnak láttam ha fel megyek és lefekszem aludni.Már vagy 2 órája fetrengtem az ágymban és minden gondolatom Liam körül forgott.
Még csak 3 napja ismerem de már most teljesen el csavarta a fejem.Elvégre amiket mesélt magáról az alapján már vagy millió csaja lehetett.De Ő olyan más. Más? Nessa hisz még nem is volt pasid! Szánalmas vagyok.Elijesztettem magamtól.Mit tegyek?
Már vagy 22:00 óra lehetett amikor már nem bírtam az idegeimmel.Le rohantam a konyhába ahol olyat láttam amit eddig még soha.Ricky épp "főzött" valamit.
-Te meg mi a fenét csinálsz? -kiabáltam rá.
-Csütt,hallkabban! Inkább segíts! -adta ki az utasítást.
-Mi? De mi....-és akkor megláttam egy hosszú szőke hajú lányt a kanapén ülve a nappaliban.
-Wáó,kit cserkésztél be? -kacsintottam rá.Bár fura volt a szitu,mert a bátyám ilyet csinálni egy csajért még soha nem láttam.
-Ez gonosz volt.Ő Rita.
-Gyaaaahhh,és mit keres itt? Ilyenkor? -tettem föl a kérdéseket.
-1: Elhívtam. 2: Éjfélig engedte el az Apja. Szerintem minden kérdésedre válaszoltam.Most segíts!
-Oké,oké.Mit csináljak?
-Am....ööm...főzz!
-Mi van? Max segítek,add ide a kést. -szóltam rá.
Próbálkoztunk egy darabig ,se sehogy sem ment.Csak hátráltattuk egymást és így is zavarban volt Rita miatt.
-Na jó,ez így nem megy.Nyomás ki Ritához,én el intézem a többit.
-Tényleg? Oh,imádlak húgi! -majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Ajánlom is! -vigyorodtam el.
Nagy nehezen be tettem a sütőbe a csirkét,és óriási büszkeséggel ültem föl a konyha pultra.A nappaliból hangos nevetgéléseket lehetett hallani,majd egy bő óra múlva sípolni kezdett a sütő.Oda rohantam és kivettem a gőzölgő ételt a sütőből.
-Kell segítség? -hallottam egy női hangot.Nem igazán figyeltem csak válaszoltam reflexből.
-Drága Ricky meg köszönném!
-Oké. -lépett közelebb.
-Rita? -bámultam nagyot.
-Igen,Vanessa igaz?
-Igen,am Ricky? -csak dadogtam,nem értettem semmit.
-Nyugi,mondta hogy kell a segítség. -kacsintott rám.
-Oké.
Szépen meg terítettünk,gyújtottunk pár gyertyát és ki tettük a kaját az asztalra.Ketten leültek.
-Húgi,te nem jössz? -jött a kérdés Rickytől.
-Nem,ez a ti randitok! De van pár kikötésem.
-Hallgatunk! -mosolyodtak el.
-1: Nem mosogatok el. 2: Hagyjatok egy kis kaját. 3: Rita ne rontsd meg Rickyt. -az utolsó mondaton mind a 3-an szakadtunk a röhögéstől.
-És te mit fogsz csinálni? -jött a kérdés Ritától.
-Lefekszem aludni,vagy sorozatot nézek.
-Oké,jó éjt húgi.
-Nektek is.
Intettem egyet és fel indultam a szobámba.Fenn az ölembe tettem a lap topom és el kezdtem nézni a 'Pretty Little Liars'-t. Fél órám belül el nyomott az álom.
................
Sziasztok! Szomorú hírt kell közölnöm.Valaki fel törte a Google Fiókom így el veszett mind a kettő blogom.Sokat gondolkoztam hogy újból le írjam-e ide az elejétől? Vagy folytassam? A végén úgy döntöttem folytatom ide. Elveszett blog szóval aki most kapcsolódna be a történetbe az mennyen oda és olvassa el.;) A hűséges olvasóimnak köszönöm ha velem maradnak! Az 'Off the Chain' nevezetű blogommal még nem tudom mi lesz.(:
