Más vagyok...

*Liam szemszöge.*

Ezt nem hiszem el,Vanessa képes volt ezt mondani? De igaza volt.Cool most már nincs visszaút,soha sem lesz ugyanolyan a kapcsolatunk.Tele volt gondolatokkal a fejem.Nem tudtam mit tegyek,beszéljek vele? Hisz szóba sem áll velem.Miért kell mindent el szúrnom? Ezt nem hiszem el.Ekkora balek.

A nagy sajnálkozásom közepette becsengettek.Loholva indultam meg a metek terem felé.Oda nem figyelve neki mentem valakinek,és az a valaki szépen el is esett.

-De sok "kedves" ember jár ide! -szólalt meg cinikusan Vanessa.

Megállt bennem az ütő,fantasztikus vagyok mondhatom.A sors már ellenem dolgozik,ez biztos.16 év alatt rájöttem.Megijedten álltam az ajtóval háttal.Majd remegve meg fordultam.Vanessa még mindig ott feküdt a földön,a keze véres volt.Nagyon meg ijedtem.Épp indultam volna felé amikor a tanár lépett be az ajtón.

-Itt meg mi történt? -kapott arcához a tanár.

-Liam kedveskedik! -nézett a tanárra Vanessa.

-Liam,te voltál? -csdálkozott el a tanár.

-Igen,én..-sütöttem le a fejem.

-Ezt nem gondoltam volna rólad. -vette le a szemüvegét.

-Én saj..-kezdtem bele mondandómba,de közbe vágott.

-Rendben Liam,a bocsánat kérési "meglepetést" ki gondolhatod addig amíg el kíséred Vanessát a kórházba! -nézett rám.

-De miért én? -törtem ki.

-Mert te lökted föl! -váltott dühös hangnembe.

Erre nem válaszoltam semmit.Lehajoltam Vanessához,Ő rám se nézett.Bele kapaszkodott karomba és el indultunk a kórház felé.Egész úton Őt bámultam,tudtam hogy tudja de már nem érdekelt.Tudtam hogy ez így nem mehet tovább.Bele halok ha most már sosem mosolyog rám azzal a gyönyörű mosolyával,ha nem érezhetem az illatát.Itt volt a vég,nem bírtam tovább magamban tartani.Fél úton fogtam magam és le ültem egy padra.

-Te meg mit csinálsz? -fordult vissza.

-Beszélnünk kell...-csuklott el a hangom.

-Nekem nincs mit mondanom! -indult meg,de vissza rántottam.Erre csak sóhajtott egy nagyot majd rám szegezte tekintetét.

-Vanessa...én..sosem akarnék neked ártani! -kezdtem bele.Nem úgy alakult a kapcsolatunk ahogy terveztem.Amikor meg ismertelek teljesen más voltál a szemembe.És most hogy majdnem 2 hónap után jobban ismerlek...Még jobb vagy.-pirultam el.Miért hazudtam?Hmm,mert az eddigi 16 évem alatt csak a rosszat kaptam.Eddig csak te vagy a legszebb dolog benne.

-De azt mond...-kezdett bele de nem engedtem be fejezni.

-Tudom,azért hogy ne tarts olyannak amilyen vagyok.

-Akkor mutasd meg milyen az igazi Liam Knight! -állt föl.

-Mi? -néztem rá.

-Mutasd meg mondjuk a szobád! -mosolyodott el.

-Mi?Nem,nem. -pirultam el.

-Na..szeretnék kibékülni,és ez egy jó bocsánatkérés. -kacsintott rám.

-Rendben,de ne röhögj ki! -mutogattam az ujjaimmal.

-Nem fogok. -lökött oldalba.

Az út csöndesen telt,párszor meg kérdezte Vanessa hogy mennyi az idő de csak feszültség oldás képpen mivel volt rajta kar óra és telefon a kezében.Lassan meg érkeztünk a házunk elé,Anyukám már dolgozni volt mert nem volt a felhajtón a kocsija.Elővettem a kulcsokat és kinyitottam az ajtót.

-Fura hogy már mennyiszer aludtam itt,még sem jártam még a szobádba! -nevetett föl.-Erre csak el mosolyodtam és el indultunk föl a lépcsőn.A szobám előtt meg álltunk és nagy levegőt vettem.

-Liam,ez csak egy szoba! -tette kezét kezemre Vanessa.

-Tudom,csak..-csuklott el a hangom.

-Nem lesz semmi baj! -mosolyodott el,és meg simította hátam.Benyitottam,és előre engedtem Vanessát.

*Vanessa szemszöge.*

Amin beléptem a szobájába nem hittem a szememnek.Minden rendbe volt téve,be volt ágyazva,a függyön lágyan volt kihúzva így kellemes napos időt varázsolt a szobába.A falon  egy festmény lógott,volt benn egy óriási tükör és egy zongora.Ha nem tudnám ki/mi szobája,azt mondanám egy érett férfi szobája.Nem egy 16 éves fiújé.

-Ezt miért rejtegeted? -néztem rá.

-Ezt te nem értheted! -ült le gondterhelten az ágyra.

-Akkor segíts meg érteni! 

-Vanessa,gondolj bele..melyik 16 éves fiúnak ilyen a szobája? -szeme könnyes lett.

-És ezért úgy gondolod hogy vége a világnak?Örülj hogy te különleges vagy,más!Nem a tucat.Nem kellene így állnod a dolgokhoz.Liam..-tettem kezem vállára.Amikor legelőször megláttalak,rögtön egy olyan érzés futott végig rajtam ami még soha.Senki nem váltotta ezt még ki belőlem.Majd amikor még csak 2 napja ismertük egymást te már meg "mentettél" Chase-től,és fel áldoztad magad.Értem.Liam..benned olyan plusz van,amikről más fiúk csak álmodoznak.

-Butaságot beszélsz! Vanessa,csak nézz rájuk! Nem úgy tűnik mintha bármi problémájuk is lenne...állandóan boldogok..én csak azóta vagyok boldog amióta téged meg ismertelek. -nézett félően a szemembe.

-Liam,figyelj! -fogtam meg kezét.Tudom hogy még csak másfél hónapja ismerlek....de tudnod kell hogy számomra több vagy mint egy barát. -erre felcsillant a szeme.Számomra olyan vagy mint egy testvér.-fejeztem be a mondatot.-szemét most a padlóra szegezte,kezünk még mindig összeért.Kisebb hatásszünet után Liam törte meg a csöndet.

-Vanessa,miért nem lehetek olyan mint a többi fiú?! -fordult felém.

-Mert te jobb vagy,és különleges! Miért akarsz olyan lenni mint ők?

-Mert nekik nincs olyan hogy rossz nap...ők kimutathatják ha szerelmesek! -emelte föl hangját.

-Kimutathatják ha szerelmesek? Liam te most miről beszélsz? -zavarodtam össze.

-Én ..nem...nem tudom...csak....úgy érzem én csak egy púp vagyok mindenki hátán!

-Na jó Liam! Te...megőrültél! Púp? Valaha mutattam azt hogy púp lennél a hátamon?

-Nem,és épp ezért érzem úgy hogy te miattad vagyok boldog az életemben!

-De Liam hisz téged annyian szeretnek! Jenna,Rita,Ricky,Anya,Apa..soroljam?

-Kössz,de nekem nincsenek annyi haverjaim...mint a focistáknak!

-És? Liam meddig szeretnéd,hogy ecseteljem...te TÖKÉLETES vagy...hmm? -néztem rá.

-Ahh. -rázta meg fejét,majd fölállt és az ablakhoz sétált.Én föl álltam és utána mentem.

-Miért nem bízol bennem? -szegeztem hozzá a kérdést.

-Mi? Hisz én bízok,csak benned bízok..

-Akkor? Úgy érzem....nem mondasz el valamit nekem!

-Mert nem akarom kiröhögtetni magam..

-Örülök hogy úgy ismertél meg hogy ki nevetlek..-vágtam be az ál durcit.

-Tücsök! -mosolyodott el,majd magához húzott és átölelt.Ölelése már nagyon hiányzott.Az Ő karjaiban éreztem,más vagyok.NŐ.És boldog.Úgy szorított mint aki mindnetől meg akarna védeni.Már vagy 10 perce ölelkeztünk,amikor megcsörrent Liam telefonja.Fel vette,és kisétált.Hallottam pár foszlányt de nem értettem.Pár percen belül visszajött.

-Vissza kellene mennünk a suliba nem? -nézett rám.

-De,de a kezemmel mi lesz? -nyújtottam oda neki.

-Óh,majd én el intézem! -legyintett egyet.Bement a fürdőszobába,és egy elsősegéyl dobozzal tért vissza.Ki vette belőle egy guriga gézt,és egy spray-t.

-Rendben ez kicsit csípni fog! -rázta föl az üveget.

-Áú! -kiabáltam föl.

-Én szóltam! -emelte maga elé kezeit.

Liam be kötözte a kezem,segített felvenni a kabátom majd vissza indultunk az iskolába.

.....

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Cry

*Vanessa szemszöge.*

A reggel borzasztóan indult.Az ágyamból nem akartam kimászni,nem is terveztem.Amíg Anya be nem nyitott a szobámba.

-Vany? Miért nem kellsz föl? -simogatta meg hátam Anya.

-Mennyi az idő? -pillantottam rá.

-Istenem Vanessa! Te sírtál? -nézett rám aggódóan.

-Anya,mennyi az idő? -kérdeztem ingerülten. 

Anya arca elkomorult és a karján levő órájára pillantott.

-07:14 -pillantott rám.

-Köszönöm. -válaszoltam,majd kitakaróztam és a fürdő szobába be zárkóztam.Kezeim a csaptelepre tettem,bele tekintettem a tükörbe.A látvány nem volt egy csodálat.Szemeim vörösek és fel dagadtak voltak,hajam kócos volt és szerte szét állt.Arcom sápadt volt,és bőröm hófehér.Meg engedtem a vizet és meg mostam az arcom vele.Jéghideg volt,de kellően fel ébresztett.Arcom le mostam arctiszító tonikka,majd be kentem hidratáló krémmel.Az arcomnak már volt is valamilyen színe.Erőltettem egy mosolyt a tükörbe majd ki vánszorogtam vissza a szobámba.Anya még mindig az ágyamon ült.

-Vany? -nézett rám.

-Tessék Anya. -mosolyogtam rá.

-Ugye mindent el mondasz nekem. -csuklott el a hangja.

Szemeim lesütöttem,és a padlót kezdtem fürkészni.Nem tudtam mit válaszoljak,de tudtam hogy valamit tud.

-Ezt hogy érted? -néztem rá.

-Ma reggel beszéltem Rickyvel..-nézett a szemembe.

-Áh,vagy úgy. -szólaltam föl cinikusan.

-Vanessa,mi történt Liammel?

-Semmi,kicsit összezörrentünk! -vágtam rá.

-Szívem,látom komolyan megérintett az ügy.Te és Liam?

-Barátok!Jó lenne ha nem fonnátok össze a szálakat rögtön.Már unalmas amit mindenki csinál,magán életem is van ha nem tudnátok! -törtem ki. Anya rezzenéstelen ült és nézett maga elé.

-Anya..é...én sajnálom! -mondtam neki egy kis hatásszünet után.

-Semmi baj kicsim,16 éves vagy.Tudom hogy meg tudod oldani a gondjaidat,de ha segítség kell..Tudod, én itt vagyok. -simogatta meg az arcom,majd egy csókot lehet hajamra.

-Rendben. -mosolyodtam rá.

*A suliban.*

-Vanessa,Vanessa,Vanessa! -loholt felém óriási vigyorral Jenna.
-Szia! -erőltettem rá egy mosolyt.
-Ezt nem hiszem el,ilyen jó kedvem van erre neked meg ilyen? -vágott szomorú arcot.
-Mi? Nem,nekem nagyon jó kedvem van! -hazudtam neki.
-Vanessa Brown,tisztában vagy vele hogy nekem nem tudsz hazudni! -mutogatott az ujjával.
-Jen,ma már volt egy kínos beszélgetésem szóval ne nehezítsd meg kérlek. -fintorogtam.
-Héj Liam,gyere ide! -intett Jenna Liamnek.A szívem kihagyott egy ütemet,nem tudtam el fussak vagy sikítsak fájdalmamban.Liam ekkor rám pillantott,a szeme égetett.
-Sziasztok! -erőltetett egy mosolyt Liam.
-Liam,neked van ötleted hogy lehetne fel vidítani Vanessát? Olyan nyomi. -mosolygott kényesen Jenna.
Liam félően rám pillantott majd meg rázta a fejét.
-Nem kellene hazudni! -néztem rá cinikusan.

Liam nem válaszolt csak fogta magát és elment.
...................................
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Mi történik?

-Liam engedj el kérlek! -szóltam rá.Erre Ő csak könnyes szemmel el engedte a karom,én még egyszer vissza néztem rá de Ő már nem figyelt.Futó lépésbe mentem haza,amint haza értem ki vágtam az ajtót és zokogva fel rohantam a lépcsőn a szobámba.Magam mögött be csaptam az ajtót,arcom a párnámba temettem és csak zokogtam,és zokogtam.Pár percen belül meg szólalt a telefonom,tudtam hogy a táskám legmélyén van így felejtős volt hogy most fel keljek és valakivel ilyen állapotban bszéljek.Gondoltam csak meg unja majd és le teszi.Már vagy 10 perce csörgött,csak nem akarta be fejezni.Nagy nehezen fel keltem az ágyból és a táskámba kezdtem kutakodni.Amint meg találtam a telefonom be nyomtam rajta a "hívás fogadás" gombot.

-Ki az? -szóltam bele unottan a telefonba.

-Elmondanád mégis miért csak most veszed fel a telefont? -ordított bele Ricky a telefonba.

-Ehhez most nincs kedvem! -válaszoltam.

-Vanessa amint haza értem beszélgetni fogunk! -próbált keménykedni.

-Persze,persze,szia. -majd le tettem a telefont.

Újra az ágyon voltam de ezúttal a hátamon feküdtem.Kezeim a hasamon pihentettem és vissza emlékeztem a Liammel együtt töltött baráti pillanatainkra.Az alatt az egy hónap alatt rengeteg mindien történt,voltunk moziba,vidámparkba,minden hétvégét együtt tölöttük hol Ő hol én aludtunk ott a másiknál.Mindennao suli után együtt csináltuk meg a házit,rengeteget nevetgéltünk.Éreztem Ő más,tisztában voltam vele hogy Ő már csak barát lehet. De közben nem vettem észre mennyire közel került hozzám....hetek alatt beleszerettem.De Ő...most derült ki hogy hazudott nekem.Az életem romokba hever,sosem fog úgy szeretni ahogy én Őt..Fel kell ezt dolgoznom,ha akarom ha nem.Gondolatmenetem az ajtó csapása zavarta meg.Ricky hangját hallottam a földszintről.

-Vanessa?? -kiabált föl.

-Mi az? -léptem ki a szobámból.

-Gyere le,beszélnünk kell! -adta ki az utasítást.

-Mi van már megint? -dünnyögtem neki.Neki támaszkodott a konyhabútornak és idegesen bele kezdett.

-Ma beszéltem Liammel..-nézett rám.

-És? -néztem rá semlegesen,de belűl égett az egész mellkasom.

-El árulta hogy összevesztetek...

-Na és? Téged mióta érdekel az én magán életem? Mindig is letojtál magasról,most meg hogy Apáék nincsenek itthon fényezni akarod magad? Ugyanmár,tudjuk mire megy ki a játék..kocsit akarsz.Ezzel az erővel azt is mondhattad volna hogy ha Anyuék megkérdezik milyen voltál mondjam hogy jó nem? -mondtam el ezt egy szuszra.

-Vanessa,a testvéred vagyok és igenis foglalkozom veled! -emelte föl a hangját.

-Te? Amikor mindig semmibe nézel? Szánalom vagy mondom én neked,unalmas amit itt lejátszol.Hagyj engem inkább békén oké? -néztem rá könnyes szemmel.

-Miért csinálod ezt? Miért nem beszéljük meg,meg tudnám érte...

-Meg tudnád mit? Érteni? Könyörgöm,engem senki sem ért meg,és nem is fog.Csak ....hagyjatok egyedül,világos? Köszönöm. -hadartam el majd fel battyogtam a szobámba és ismét a zokogás vette uralmába a testem.

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Fél igazság

Vanessa szemszöge.~

A reggel nyugisan telt.Amint ki keltem az ágyból,az erkélyem felé mentem.Ki húztam a függönyt,így a nap sugarai meg világították a szobám legkisebb zugait is.Nagy-mély levegőt szívtam és a fürdőszobába vettem az irányt.Ott el intéztem a reggeli teendőimet,majd vissza bandukoltam a szobámba hogy fel öltözzek.A mai napra ezt a szettet választottam.

A hajamat kifésültem,majd kivasaltam és le is indultam a konyhába.Épp a lépcső fokon álltam mikor óriási kiabálást hallottam a konyha felől.

-Ááúú! Ezt nem hiszem el!! -kiabált idegesen Ricky. Mikor oda értem és meg pillantottam azt a nagy "problámát",nem bírtam ki röhögés nélkül.

-Jézusom,te mit csinálsz? -néztem rá furán.

-A papír! -kezdett el nyüszögni.

-És te vagy a férfi? -tettem fel cinikusan a kérdést.

-Héj,ez igen is vágó eszköz! -védte a tartását.

-Persze,szerintem nevezd el a: Nem csináltam meg a házit amikor kellett volna,ezért az meg támad eszköznek! -mire a végére értem röhögtem.

-Jól van húgi,semmi baj! Lesz itt még péntek 13.-a. -nézett rám gúnyosan.

-Jaj most mi lesz? -kaptam kezeim az arcomhoz.

-Utállak tudod? -nézett rám.

-Persze hogy tudom! -öltöttem ki rá a nyelvem.

Miután be fejeztem a kislány viselkedést,össze pakolt és elment suliba.Néztem is nagyot,hogy ez most komoly? Ezzel meg mi van? Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki.A telefonom kijelzőjén Jen neve állt.

 *Beszélgetés.*

-Jen? -kérdeztem a telefonba.

-Nem,a mumus! -kezdett el röhögni.

-Vicces..-adtam ki durcis hangot.

-Jól van már,pocok! -erre mind a ketten röhögésbe törtünk ki.

-Na lökjed mit szeretnél! -váltottam témát.

-Öm..oké..szóval...izé.....Liam.. -erre elhallgatott.

-Mi van vele? -kérdeztem közömbösen.

-Jaj Vany miért vagy ilyen makacs? Tudod az egész ismétlem az EGÉSZ suli arra vár hogy együtt legyetek! Érted?? Oké,Chaset ne vegyük bele,Ő nyomi.A lényeg hogy amióta a mi sulinkba át jött,izzik köztetek a levegő.Már majdnem el csattant vagy egy milliószor az első csókotok de valami vagy valaki mindig meg zavar titeket.Pár esetben én,de már meg tanultam időzíteni.A lényeg hogy köztetek több van a barátságnál,érted? -mondta el Jen ezt kábé egy szuszra.

-Jen,hallod magad? Számomra Liam egy nagyon,nagyon jó haver.Akivel bármit meg oszthatok.Olyan mint te...csak fiúba.És mintha a bátyám lenne,nem mintha a pasim.Hallod? -válaszoltam neki.

-Te sosem adod fel igaz? -kérdezte.

-Jen,ez az a tulajdonságod amit a legjobb imádok benned...ISMERSZ! 

-Oké,befejeztem hagyom hogy rá jöjj magadtól.Hátha a mai korepetálásotokon végre nem zavar meg senki és elcsattan az a mágikus első csók.

-Jen! -kiabáltam rá.

-Jól van,oké...befejeztem.Amúgy jó lenne el indulni a suliba nem? Vagy te már úton vagy?

-Nem,de igazad van.Pár perc és tali! Szia. -tettem le a telefont. 

*A suliban.*

-Jenna NEM! 

-De kérlek,tegnap nem értem rá meg csinálni! -nyöszörgött még mindig.

-Jenna házit írni KÖTELEZŐ!Mond csak milyen dolgod volt? -néztem rá komoran.

-Kozmetikusnál voltam.. -nézett a cipője orrára.

-Ez komoly? Kozmetikusnál.Lehetnél ennél szőkébb?

-Héj,tudod hogy utálom a szőke nős vicceket. -nézett rám.

-Ez van,vagy házit csinálsz vagy hallgathatod a szőke nős vicceket.

-Oké,ez volt az utcsó hogy nem csináltam de utoljára add ide kérlek! -nézett rám kis kutya szemekkel.

-Rendben van,de tényleg sz utolsó. -majd át nyújtottam neki a házit.Rögtön be rohant vele a női mosdóba.

-Jenna a szokásos! -szólalt meg mögöttem egy hang.Nagyon meg ijedtem tőle.

-Jézusom! -kiáltottam föl,mire Liammel találtam magam szembe.

-Mi az? Ennyire ijesztő lennék? -mosolyodott el.

-Nem,dehogy! Csak..

-Rossz a lelki ismereted! -nevetett föl.

-Héj! -a vállába bokszoltam.

-Korepetálás ma? -nézett rám.

Eközben el gondolkoztam hogy miért csinál úgy mintha a szombat nem történt volna meg?Csak egy nap telt el azóta..

-Héj,itt vagy? -kezdett integetni a szemem előtt.

-Ó persze,ne haragudj! -ráztam meg a fejem.

-Oké,akkor fél kettő könyvtár.

-Perfect! -kacsintottam rá.

*fél kettő,könyvtár.*

-Én értem ide hamarabb! -mosolyodtam el a székemen ülve.

-Csaltál! -lihegett.

-Liam,meg kell tanulni veszteni. -ütögettem meg a vállát.

-Majd meg látjuk ki nevet a végén..-nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel.

-Öm...kezdhetnénk? -néztem rá.

-Ja,persze. -nézett rám idegesen.

-Minden oké?

-Vanessa,én... -kezdett bele.

-Igen? -néztem rá.

-Ez nehéz...-nézett le.

-Liam,figyelj! Nekem mindent el mondhatsz,ezt már meg beszéltük nem? -ültem le mellé.

-De ez nem könnyű.. -állt föl.

-Az élet nem könnyű,sok bukkanót állít elénk...csak az a kérdés..mi képesek vagyunk át lépni őket,vagy el esünk bennük? -álltam mellé.

-Én elestem... -szegezte le a tekintetét.

-Talán,de talán nem...mondd el mi történt! -néztem rá.

-Nem veszíthetlek el.. -ült le ismét.

Erre a mondatra le fagytam,jól hallottam? "Nem veszíthetlek el.." Biztos jól hallottam? De mi lehet az a nagy titok...most már tudnom kell!

-Most már tényleg el kell mondanod Liam. -néztem rá.

-De..

-Nincs DE! Mondd! -utasítottam.

-Jól van..Emlékszel mikor azt mondtam hogy én voltam mindig a legjobb focista? -nézett rám.

-Igen,persze..

-Hazudtam! 

-Mi? Miért? -néztem rá ijedten.

-Mert az igazi énemet el akarom rejteni mindenki elől.

-Még előlem is? -néztem rá.

-Előled a leginkább! -nézett rám.

A szemem már könnyes volt,mikor még rá pillantottam.

-Um,Liam azt hiszem tényleg hagyhattad volna ezt...mert tényleg el veszítettél! -kiabáltam rá,és el akartam indulni de vissza tartott.

-Ne Vanessa,ne! -és vissza húzott magához.A mellkasunk összeért és a levegőt is egyszerre vettük,a szeme neki is könnyes volt..még nem láttam fiút sírni.Csak néztük egymást ahogy vesszük a levegőt..

....

Ehhez a részhez,ezt a dalt ajánlom.(:

Csajos nap

 

-Nessa,Liam el ment! -szólt az ajtó túl oldaláról Jen.

-Oh,hál' Istennek. -nyitottam ki az ajtót.

-Vany ezt meg kellene beszélnetek/ünk! -jelentette ki Jen.

-Nem,nincs mit meg beszélnünk! -tettem karba a kezem.

-Vany,ez nem olyasmi ami mellett csak úgy el lehet menni.Van köztetek valami! Jó nagy valami..-jelentette ki.

-Dehogy van,jó haver és kész! -álltam ki magam mellett.

-Oké,ha nem akarsz még róla beszélni nem fogsz!

-Köszönöm! -emeltem föl a kezeim.

-Na és ma mit csináljunk? -váltott témát Jenna.

-Fogalmam sincs! -szegeztem le a szemeim.

-Én tudom! -emelte föl a mutató úját Jenna.

-Na?

-Csajos nap! -kezdett el táncolni.

-Oké,benne vagyok.Csak szedjük össze magunkat! -nevettem el magam.

Fel mentünk a szobámba és rendbe szedtük a kómás fejünket.

Én a hajammal semmi különöset nem csináltam,csak kifésültem.Többhez nem volt energiám.

Vanessa hair*.

Vanessa style*.

 Jenna viszont művészkedett,ahogy szokta.

Jenna hair*.

Jenna style*.

Miután mind a ketten készen álltunk,el indultunk a pláza felé.Az egész utat végig hülyültük.Nevetgéltünk,és mindenkinek ki beszéltük a ruháját.Ahogy be értünk a plázába rögtön meg rohamoztuk a kedvenc ruha boltunkat,a H&M-et.Másfél óráig szórakoztunk benn,fel próbálgattunk egy tömeg ruhát és képeket is csináltunk.Én vettem egy 'peace' jeles pólót Jenna pedig egy rózsaszín répa szárú farmert.Ahogy ki jöttünk az üzletből,be tértünk a Mc'Donalds-ba. Jól tele ettük magunkat,és jó sokat beszélgettünk.Már fél négy fele járt az idő,amikor meg csörrent a telefonom.A ki jelzőn Apa neve villogott.

A beszélgetés..*

-Szia Apu,hogy vagytok? -kezdtem bele.

-Szívem,köszönjük jól! A ház még egyben van? -lett a hangja viccesen aggódó.

-Igen,Apa.Vagyis szerintem.Ma Jen-el a plázában vagyunk. -néztem az említett személyre.

-Vagy úgy! Akkor jó szórakozást,és üdvözlöm Jennát. -szólalt meg Apa.

-Oké,át adom.Még valami?

-Vigyázzatok magatokra!Puszi. -majd le tette a telefont.

-Ki volt az? -kérdezte Jen.

-Apu,az érdekelte egyben van-e még a ház! -nevettem el magam.

-Oh. -mosolyodott el.

-Ja,és üdvözöl téged! 

-Isten áldja! -emelte föl a kezét Jenna.

Miután be fejeztük,össze szedtük a szatyrokat és haza indultunk.

...........

Majdnem csók...

1 hónappal később.*

Eljött a várva várt szombat.09:45-kor kászálódtam ki az ágyból.Amikor a naptárra néztem óriási mosoly ült ki az arcomra.A pokémonos pizsimben battyogtam le a konyhába.

-Jó reggelt! -köszöntem hangosan.

-Jó reggelt! -kaptam a hangos választ.

-Ricky? -néztem körbe.

-Ritával ma ranidznak! -mosolyodott el Apa.

-Ilyen korán? Hmm hamar kezdik! -nevettem el magam.

-Vanessa! -szóltak rám,de el nevették magukat nagyon hamar.

-Kicsim,ma Apuval el megyünk egy tárgyalásra Chicago-ba. -jelentette ki Anya.

-Értem,és mikor óhajtotok haza jönni? -haraptam egyet a pirítósomba.

-3 nap. -jelentette ki Apa.

-3 nap??? -köptem ki a narancslevet.

-Igen,kicsim hisz lesz felnőtt a lakásban..-nézett rám.

-Ricky? Komolyan? 18 éves és még a plüss majmával alszik.

-Bill,talán ezt nem gondoltuk komolyan. -kezdte el Anya.

-Abby már volt ilyen majd Vanessa vigyázz a házra! -mutatott rám Apa.

-Hmm,kössz.Ha valami rossz történik én leszek a hibás mi? -ráncoltam össze a homlokom.

-Nem kicsim,de ha te csinálod igen. -mosolyodott el Apa.

-De hát én nem vagyok bajkeverő...-vágtam fintori fejet.

-Persze kincsem,de miért nem hívod át Jennát hmm? Vagy Liamet? 

Am igen,ez a rész kimaradt.Ez alatt az egy hónap alatt Liammel olyan barátok lettünk mint Jennával szóval Apu ezért mondta hogy hívjam át.

-Majd beszélek velük! 

-Rendben kicsim,akkor mi indulunk is.

-Már is?

-Igen,kicsim vigyázz a házra! -köszöntek el.

-Szeretünk!

-Oké,én is titeket. -terelgettem őket ki az ajtón.

Egy ideig néztem őket az ablakból,majd visszatértem a reggelimhez.Pár percen belül meg csörrent a telefonom.A kijelzőn Liam neve tűnt föl.

-Héj,tücsök! -kiabált bele a vonal másik végén Liam.

-Ne hívj így meg mondtam! -kiabáltam vissza.

-De én nem fogadtam szót! -tudtam hogy vigyorog.

-Jó hogy hívtál kérdezni szerettem volna valamit! -tereltem a témát a tücsökről.

-Igen? Mondd!

-Am..szóval hogy Anyuék el mentek 3 napra és mondták hogy téged és Jennát át hívhatnám.

-Ez szuper,és? -kérdezett értetlenül.

-Jaj Liam,átjössz? Itt aludni? -tettem végre föl a kérdést.

-Igen,persze.Anyu úgy is el enged. -nevetett.

-Oké,akkor fel hívom Jennát hogy neki lenne-e kedve átjönni.Majd hívj! -és le "tettem" a telefont.

Fel mentem a szobámba fel öltözni,és rendbe szedni magam.

 

 

Amint kész lettem,fel hívtam Jennát hogy lenne-e kedve a ma estéhez. Csörög---->csörög--->felvette!

-Jen,héj mizu? -szóltam bele.

-Vany! De örülök neked,semmi ott?

-Semmi,lenne egy kérdésem! -kezdtem bele.

-Igen? -sejtelmes lett a hangja.

-Szóval Anyuék 3 napra el utaztak és azt mondták hívjalak át téged meg Liamet. Liammel már beszéltem,csak rajtad a sor!

-Oh,tényleg? Oké,benne vagyok. 16:00-ra nálatok.

-Oké,szeretlek. -köszöntem el.

-Én is.

Miután le tettem a telefont,csengetést hallottam.Gyorsan le rohantam hogy kinyissam.Az ajtóban a postás állt,egy nagy csomag rózsával.

-Jó napot,miben segíthetek? -kezdtem bele.

-Am..itt lakik Vanessa Brown? -nézett a papírjára.

-Igen,én lennék az. -mutattam magamra.

-Oh,pompás! Itt írja alá. -mutatta a papírt.

-Tessék. -nyújtottam oda neki.

-Köszönöm,itt van a csomag! További szép napot! -köszönt el.

Átvettem a csokrot és meg néztem mi van a kis cetlin.

              "A világ legerősebb és leggyönyörűbb lányának!Szeretlek."

Amikor el olvastam már tudtam kitől jött: Chase. Már egy hónapja küldözget ilyeneket,egyszer rajta kaptam és azóta sem áll le.Épp olvasgattam a papírt amikor Liam lépett be az ajtón.

-Héj,kitől? -és adott egy puszit az arcomra.

-Hmm? Chase. -tettem le az asztalra.

-Mit hoztál? -mutattam a nagy szatyorra.

-Kaja,pia! -nevetett föl.

-Vagy úgy,am Jenna négyre jön! Át hívjam most? 

-Aha. -mosolyodott el.

Fel rohantam a szobámba a telefonomért,és hívtam Jennát.

--------->Este.*

-Ezt nem hiszem el,hisz nem is tud énekelni! -kiáltott föl Jenna.

-Szerintem tud! -védte Liam Csobot Adélt.

-Jaj,Liam te csak a segge miatt véded! -folytatta Jen.

-Ez nem igaz,de meg kell hagyni jó segge van. -nevetett föl.

-Na erről beszélek! -nézett rám tanácstalanul Jen.

-Dilisek vagytok ti. -nevettem föl,és egy adag pattogatott kukoricát tömtem a számba.

-Mondd hogy nincs igazam! -szólalt meg Jenna.

-Én nem veszekszem veletek,az én szívem már el lopta Oláh Gergő.

-Na neeeee! -kiáltották egyszerre,egymásra néztek és le pacsiztak.

Az este így ment,olyan 22:00 vagy 23:00 fele Jenna be aludt de én és Liam még mindig elemünkbe voltunk.

-Unatkozok! -nyögött fel.

-Én is,mit csináljunk? 

-Am..ötletem sincs! -nézett rám.

-Éhes vagyok,csináljunk kaját! -vetettem föl az ötletet.

-Benne vagyok! -és fel pattant a helyéről.

Nem volt nagy főzés,csak be tettük a sütőbe a mirelit pizzát.Az asztalnál ülve vártuk hogy kész legyen.Liam bele kezdett a beszélgetésbe.

-Szóval Chase még mindig nem adja föl?

-Úgy tűnik,de tudod nem is értem.A férfiak miért nem értik meg azt hogy nem?

-Van amelyikük igen. -mosolyodott el.

-És te az vagy? -néztem rá.

-Nem! -nevetett föl.

A sütő sípolni kezdett és ki vettem a sütőből.El kezdtem föl vágni...

-Áú,ez forró! -kiáltottam föl.

-Szőke. -szólalt meg Liam.

-Héj,ez gonosz volt. -vágtam be az áll durcit.

-Jaj,te. -erre oda jött és meg ölelt,annyira jól esett.A pillangók ismét elő jöttek a gyomromban.

-Hagy,segítsek. -mögém jött és el kezdte föl vágni a pizzát.

-Látod? Sikerült. -szólalt meg. 

Erre fel néztem,Ő pedig le.Hosszasan néztünk egymás szemébe,majd Liam keze az asztalról a derekamra vándorolt.Meg fordultam és a szemébe néztem.Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.A szánk egyre közelebb jött,már majdnem összeért amikor...

-Ti meg mit csináltok? -szólalt meg Jenna.

-Semmit! -vágtuk rá gyorsan mind a ketten majd szét mentünk.Jenna meg törölgette szemeit,majd rám nézett.

-A franc! Annyira sajnálom,folytassátok! -szólalt meg.

-Nincs mit folytatni! -szólaltam meg.Majd be mentem a fürdőbe..

.............

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

This Kiss. $

Vanessa szemszöge.~

A reggeli veszekedésem után semmi kedvem nem volt bemenni első órára így a suli melletti játszótérre mentem gondolkodni.Hisz ez a nap olyan jól indult,miért kell mindennek el romolnia? Talán el vesztettem a legjobb barátnőm,még bele gondolni is borzasztó. A 45 perc elég hamar el telt,tele gondolatokkal el indultam a suliba.Épp lenyomtam volna a kilincset amikor egy kéz kapott el...

-Vanessa,beszélhetnénk? -jött a kérdés Liamtől.

-Neked is szia,igen. -vágtam fintori képet. El mentünk a kinti ebédlőbe,és le ültünk egy asztalhoz.Liam szembe ült velem,és a kezét ropogtatta.Látszott rajta hogy ideges.

-Ma még bele kezdesz,mert órám van 10 perc múlva !? 

-Igen,akkor kezdeném is.. -kezdett bele.

-Vanessa,én sajnálom hogy a múltkor úgy otthagytalak nálatok és hogy tegnap úgy beszéltem veled.Sajnálom tényleg! -nézett rám szenvedő arccal.

-Liam,én nem haragudtam rád azért amiért a múltkor úgy el mentél hisz nekem te nem tartozol magyarázattal.Viszont a tegnapi beszéded miatt meg köszönöm a bocsánat kérést.

-Igazad van,nem tartozom neked magyarázattal de úgy éreztem rosszat tettem.

-Nos,nem az én lelkiismeretem.Nézz vissza mit tettél vagy mondtál és rájössz. -kacsintottam rá. És most ha nem haragszol meg,mennem kell órára mert így sem voltam az elsőn nem lenne jó a másodikat is el lógni.

-Persze,de várj Vanessa! -kiáltott utánam.Erre meg álltam,de még mindig háttal álltam neki.

-Igen?

-Ma lesz korepetálás.

.............

Nem szóltam neki semmit,csak el mosolyodtam és tovább mentem.A nap könnyen telet,semmi újdonság nem történt.Érdekes egész nap nem láttam Jennát pedig beszélni szerettem volna vele és bocsánatot kérni persze.

El érkezett a 7. órám vége és rekord sebességgel rohantam a könyvtár felé.Őrültként rontottam be az ajtón és ez által sikeresen el is estem.

-Mrs.Brown! Hogy képzeli? -förmedt rám a könyvtáros nő.

-Oh,én annyira sajnálom tényleg nem direkt volt. -mosolyodtam el.

-Persze,ti huligánok mind ezt mondjátok! -vetettem rám egy gyilkos pillantást majd el kezdte a leesett könyveket össze szedni.

Oda értem a szokásos asztalunkhoz és le pakoltam a cuccom. -önelégült mosollyal vártam Liamet.

-Oh,de hamar meg érkezett valaki! -nevette el magát.

-Nem a tanárnak kellene hamarabb itt lennie? -mosolyodtam el.

-De,ez a mi titkunk marad. -kacsintott rám,természetesen ettől totál el pirultam.

Lassacskán de neki kezdtünk a tanulásnak. Ezen az órán is jól teljesítettem,és el is gondolkodtam minek járok korepetáltatni magam amikor én vagyok a legjobb? És akkor eszembe jutott az a NAP. -el nevettem magam.

-Mi olyan vicces? -nézett rám.

-Semmi,csak eszembe jutott valami. -legyintettem egyet.

-Én is tudhatom mi? -lett kíváncsi.

-Nem! -mosolyodtam el.

-Most meg sértődtem! -vágta be az áll durcit.

-Oh! -meg simogattam a fejét,erre el pirult majd egymás szemébe néztünk. Tudtam itt a határ!

-------hatás szünet!---------

-Am,asszem mára ennyi! -nevetett föl.

-Am,oké köszi.

-Ugyan,örülök ha veled lehetek! -mosolyodott el,majd eszébe jutott mit mondott nekem az előbb a szájára csapott én pedig úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.

-Hmmmm?

-Semmi. -mosolyodott el.

Összeszedtük a cuccunkat és el indultunk haza fele.Az egész utat végig hülyültük,tőlünk volt hangos  az utca.

Amikor haza értünk,egy darabig még beszélgettünk a ház előtt majd Liam el indult.Tudtam hogy ez így nem jó!

-Liam! Várj! -kiáltottam utána.

-Igen? Mi a baj?-nézett.

-Semmi. -és adtam egy puszit az arcára.

-Szia. -köszöntem el vörös fejjel.Amikor utána néztem még mindig ott állt le dermedt arccal.

............

Bar/átok

Reggel szokatlanul vidáman ébredtem föl.Mosolyogva ki takaróztam,és el indítottam egy találom számot a lejátszási listámról. Marina and the Diamonds 'Primadonna.' c. dalára táncolva mentem be a fürdő szobámba. Egész hamar el intéztem a reggeli teendőimet,fel öltöztem és le mentem a konyhába.Teljesen üres volt,gondoltam akkor itt  az idő a 'Vanessa reggelihez' *ördögi mosoly* . EL kezdtem sütni a palacsintám,lett belőle 25-30 darab abból ötöt meg ettem reggelire és ötöt be csomagoltam a suliba.A többit kinn hagytam az éhező bandának.
El indultam a suliba,teljesen el voltam merülve valamiban amikor meg hallottam hogy valaki eszeveszettül kiabál utánam.
-Vanessa! Héj,Nessa?? -kiabált utánam drága LB-m Jenna.
-Úristen veled meg mi van? Miért rohantál eddig?
-Utánad...-lihegett.
-Miért nem hívtál föl hogy mennyünk együtt? -kérdeztem értetlenül.
-Mert nem volt rá időm,és ez nagyon fontos.
-Oké,mondd!
-Jól van,de üljünk le. -mutatott a padra.
-Oké,leültünk mondd már!
-Jó,de ne akadj ki! -utasított.
-Jó meg ígérem!
-Szóval...am....ez nekem is nehéz...de ..én és Matty újra együtt vagyunk! -jelentette ki.
Ez volt az a pillanat amikor le blokkoltam.Mi? Azzal a hülyével? Oké,aranyosak együtt meg minden de akkor is szakított vele.
-Jenna! Te teljesen meg őrültél??
-Vany,ezt meg kell értened.....szeretem.
-Igen,persze és készen állsz hogy újra összetörjön belülről?
-Nem hiszem el hogy ilyen vagy!
-Én? Hisz te mászol megint csapdába.
-Oh,persze jó hogy te osztod az észt miközben még nem volt egy kapcsolatod se!
Erre meg rökönyödtem.Hogy volt képes ilyet mondani? Hisz Ő a legjobb barátnőm,a másik felem. És Ő bánt meg? Nem vártam sokáig. -le gördült egy könnycsepp az arcomon és ott hagytam Jent.

***

Jenna szemszöge.~

Vanessa el ment,tudtam hogy nem kellett volna azt mondanom.Viszont nagyon rosszul esett amit mondott Matty-vel kapcsoltban. Mostanában nem is mondd el nekem semmit.Liammel kapcsolatban meg ritka furcsa.Nem ültem sokáig a padon 2 okból. 1: Fáztam,2: Majdnem el késtem.

 

Amint be értem a suliba,össze találkoztam Liammel.

-Héj,szia! -köszöntem.

-Jenna! Vanessa? -kérdezett.

-Nem tudom,szerintem órán. -válaszoltam.

-Oh,köszi.

-Nincs mit,lehetne egy kérdésem?

-Öm..persze.

-Mi van veled és Vanyval?

-Mi? Semmi,miért mit mondott?

-Semmit,ahogy te sem....kezdem unni hogy nem mond nekem semmit. -mondtam neki ingerülten.Berontottam a terembe,és el foglaltam a helyem idegesen.Furcsáltam hogy nincs ott Vanessa,kezdtem aggódni de már nem mehettem el meg keresni...

...........

Az igazásg

Vanessa szemszöge.~

Liam nagyon csúnyán rám förmedt,nem is értem Hisz csak tudni akartam hogy ma lesz-e korepetálás.De ha így áll hozzá nem is érdekel.Elvégre nincs is szükségem a hülye korepetálására.Sokkal okosabb vagyok mint Ő.Még is rosszul érint,de miért? Hisz semmi közöm hozzá.Számomra Ő egy senki,és mégis fáj. -egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Tudtam hogy ez nem jó így,fogtam a cuccom és a szekrényem felé vettem az irányt.Épp pakoltam amikor valaki meg ijesztett.

-Vanessa beszélhetnénk? -lépett közelebb Chase.

-Mi? Felejtsd el! Hagyjál engem békén! -förmedtem rá.

-Figyelj,én ...én annyira sajnálom azt ami a múltkor történt....de...

-De?

-Tudnod kell hogy soha nem tudnék neked ártani..

-Nos,ez nem úgy tűnt!

-Én tudom...de én nem vagyok ilyen...soha nem tettem ilyet még és nem is akarok..

-Oké,akkor többé ne tégy ilyet,de engem felejts el! -csaptam be a szekrényem.

-Vanessa! Kérlek,én.....SZERETLEK! -kiáltotta utánam.

Erre meg álltam.Nem tudtam meg fordulni,fiú még nem mondott nekem ilyet. A bátyámon és az apámon kívül...Chase? Aki úgy bánt velem,és Liam meg mentett tőle...de Liam ma nagyon csúnyán bánt velem.

Erőt vettem magamon és meg fordultam.

...

-Mi?

-Igen,jól hallottad.

-Figyelj ha ez most egy hülye ugratás,kérlek kímélj meg! Mára eleget kaptam,oké? -néztem rá.Ekkor  eszembe jutott Liam és ismét le folyt egy könnycsepp az arcomon.

-Vanessa mi történt? -nézett a szemembe Chase.

Ekkor már zokogtam,nem gondoltam volna hogy Liam ezt váltja ki belőlem már ennyivel.

-Nem...nem....én.. -nem jött ki egy értelmes hang sem a torkomon.

-Cshüü,itt vagyok. -ölelt magához Chase és a fejem a mellkasához döntöttem.

.......

Már vagy 10 perce állhattunk így amikor Chase el tolt magától.

-Haza kísérlek! 

-Köszönöm.

Chase egész út alatt meg sem szólalt,vitte a táskám néha azért meg kérdezte hogy jól vagyok-e? Bennem még is az motoszkált,hogy érti hogy 'Szeret'.? Amikor a házunkhoz értünk,Chase meg ölelt és el ment. Kicsit néztem ahogy el megy a távolban majd be mentem a lakásba.

Le dobtam a cuccom a nappaliba.Nem volt étvágyam így inkább úgy döntöttem el megyek kocogni. Fel szaladtam az emeletre,át öltöztem. Fel kötöttem a hajam és el indultam a parkba.

Kocogás közben zenét hallgattam,sajnos közben is végig Liam járt a fejemben. Cascada 'What Hurts The Must'-ja még annyira nem segített ezen. Egy órácskát kocogtam majd el kezdtem gyalogolni.. A közelben volt egy játszótér gondoltam meg pihenek ott. A  2 hinta közül egy szabad volt a másikban egy barna hajú fiú ült. Fel húztam a kapucnim és le ültem mellé.

...

-Min gondolkozol? -tettem föl spontán a kérdést.

-Hmm,az életemen.

-Úgy hallom a hangodból valami baj van.

-Nem,ez nem baj...ez katasztrófa.

-El meséled?

-Nem szeretnélek ezzel untatni.

-Kérlek?

-Maradjunk annyiban hogy meg bántottam,összezavartam és hazudtam egy lánynak aki csodálatos. -ekkor felém fordult.Hirtelen köpni nyelni,nem tudtam.Liam volt az! Nem fedhettem föl magam.gyorsan cselekedtem.

-Szerintem beszélj a lánnyal,most még nem késő. -tettem hozzá majd haza kocogtam.

................

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom! (személyes kedvenc.) <3

 

Hazugság

Liam szemszöge.~

Reggel gondterhelten ébredtem.Tudtam hogy tegnap borzasztó dolgot tettem.Mi lesz ha kiderül? Ez nem én vagyok. Gondterhelten de ki kászálódtam az ágyból. Elkészülődtem,és le mentem a konyhába.

-Jó reggelt! -köszönt Anya.

-Kinek jó? -válaszoltam.

-Liam, minden rendben van? Tegnap hogy ment Vanessával?

-Kérhetnék valamit? Erről inkább ne beszéljünk.

-Ahogy akarod.De jól vagy?

-Igen persze.

Nem ettem semmit sem,összeszedtem magam és el indultam a suliba.Egész úton gyomorgörcsöm volt.Mi lesz ha találkozok Vanessával? A nagy gondolkodás közben meg érkeztem a suliba. A gyomorom már liftezett.Nagy erőt vettem magamon majd be mentem.Minden a szokásos volt.El indultam a szekrényem felé amikor egy kéz el kapott.

-Héj,téged is rég láttunk új fiú! -szólt rám Jenna.

-Oh,Jenna.Tudod magányos farkas vagyok. -nevettünk egyet.
-Jaj te,ma is korepetálod Vany-t? -tette fel a kérdést.
-Öm....am.....izé...tuti. -dadogtam mint egy idióta.
-Hát oké,nem tudom ma mi van veletek.Mind a ketten ilyen hülyén viselkedtek. -jelentette ki.
-Vanessa? -ijedtem meg.
-Igen,ő is ugyanilyen ma. Mi történt köztetek?
-Semmi,miért? -mondtam ingerülten.
-Dilik vagytok ti. -jelentette ki,intett egyet majd el ment.
Vanessa is ilyen ma? Szuper,jól össze zavarhattam a hülye hazudozásommal meg a le lépésemmel.Szegény.Idegesen becsaptam a szekrényem ajtaját és be mentem órára.Ahogy be értem a terembe meg láttam Vanessát.Gyönyörű volt mint mindig.Ahogy meg látott,ki nyitotta az előtte heverő könyvet és vadul lapozgatni kezdte. Le ültem a helyemre,mögé ás csak bámultam magam elé.Az óra szokásosan telt,nem volt semmi különös.Csengetéskor mindenki elkezdte összeszedni a cuccait.Én is úgy tettem.Épp fel álltam amikor hozzám szólt Ő.
-Liam? -ebbe teljesen bele remegtem.
-Igen? -nem mertem a szemébe nézni.
-Ma is lesz korepetálás?
Hezitáltam,tudtam csak tovább hazudoznék neki.Ezt nem érdemli meg.Döntenem kellett.
-NEM! -jelentettem ki kiabálva,fogtam a cuccom és ki rohantam a teremből.
..........

Esti főzőcske

Vanessa szemszöge.~

Liam csak úgy kirohant a lakásból.Nagyon megijedtem.Mit tettem hogy ezt váltottam ki belőle? -ezek a kérdések jártak a fejemben. Jobbnak láttam ha fel megyek és lefekszem aludni.Már vagy 2 órája fetrengtem az ágymban és minden gondolatom Liam körül forgott.

Még csak 3 napja ismerem de már most teljesen el csavarta a fejem.Elvégre amiket mesélt magáról az alapján már vagy millió csaja lehetett.De Ő olyan más. Más? Nessa hisz még nem is volt pasid! Szánalmas vagyok.Elijesztettem magamtól.Mit tegyek?
Már vagy 22:00 óra lehetett amikor már nem bírtam az idegeimmel.Le rohantam a konyhába ahol olyat láttam amit eddig még soha.Ricky épp "főzött" valamit.
-Te meg mi a fenét csinálsz? -kiabáltam rá.
-Csütt,hallkabban! Inkább segíts! -adta ki az utasítást.
-Mi? De mi....-és akkor megláttam egy hosszú szőke hajú lányt a kanapén ülve a nappaliban.
-Wáó,kit cserkésztél be? -kacsintottam rá.Bár fura volt a szitu,mert a bátyám ilyet csinálni egy csajért még soha nem láttam.
-Ez gonosz volt.Ő Rita.
-Gyaaaahhh,és mit keres itt? Ilyenkor? -tettem föl a kérdéseket.
-1: Elhívtam. 2: Éjfélig engedte el az Apja. Szerintem minden kérdésedre válaszoltam.Most segíts!
-Oké,oké.Mit csináljak?
-Am....ööm...főzz!
-Mi van? Max segítek,add ide a kést. -szóltam rá.
Próbálkoztunk egy darabig ,se sehogy sem ment.Csak hátráltattuk egymást és így is zavarban volt Rita miatt.
-Na jó,ez így nem megy.Nyomás ki Ritához,én el intézem a többit.
-Tényleg? Oh,imádlak húgi! -majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Ajánlom is! -vigyorodtam el.
Nagy nehezen be tettem a sütőbe a csirkét,és óriási büszkeséggel ültem föl a konyha pultra.A nappaliból hangos nevetgéléseket lehetett hallani,majd egy bő óra múlva sípolni kezdett a sütő.Oda rohantam és kivettem a gőzölgő ételt a sütőből.
-Kell segítség? -hallottam egy női hangot.Nem igazán figyeltem csak válaszoltam reflexből.
-Drága Ricky meg köszönném!
-Oké. -lépett közelebb.
-Rita? -bámultam nagyot.
-Igen,Vanessa igaz?
-Igen,am Ricky? -csak dadogtam,nem értettem semmit.
-Nyugi,mondta hogy kell a segítség. -kacsintott rám.
-Oké.
Szépen meg terítettünk,gyújtottunk pár gyertyát és ki tettük a kaját az asztalra.Ketten leültek.

-Húgi,te nem jössz? -jött a kérdés Rickytől.
-Nem,ez a ti randitok! De van pár kikötésem.
-Hallgatunk! -mosolyodtak el.
-1: Nem mosogatok el. 2: Hagyjatok egy kis kaját. 3: Rita ne rontsd meg Rickyt. -az utolsó mondaton mind a 3-an szakadtunk a röhögéstől.
-És te mit fogsz csinálni? -jött a kérdés Ritától.
-Lefekszem aludni,vagy sorozatot nézek.
-Oké,jó éjt húgi.
-Nektek is.
Intettem egyet és fel indultam a szobámba.Fenn az ölembe tettem a lap topom és el kezdtem nézni a 'Pretty Little Liars'-t. Fél órám belül el nyomott az álom.
................

Hír!

Sziasztok! Szomorú hírt kell közölnöm.Valaki fel törte a Google Fiókom így el veszett mind a kettő blogom.Sokat gondolkoztam hogy újból le írjam-e ide az elejétől? Vagy folytassam? A végén úgy döntöttem folytatom ide. Elveszett blog szóval aki most kapcsolódna be a történetbe az mennyen oda és olvassa el.;) A hűséges olvasóimnak köszönöm ha velem maradnak! Az 'Off the Chain' nevezetű blogommal még nem tudom mi lesz.(: