Vanessa szemszöge.~
A reggeli veszekedésem után semmi kedvem nem volt bemenni első órára így a suli melletti játszótérre mentem gondolkodni.Hisz ez a nap olyan jól indult,miért kell mindennek el romolnia? Talán el vesztettem a legjobb barátnőm,még bele gondolni is borzasztó. A 45 perc elég hamar el telt,tele gondolatokkal el indultam a suliba.Épp lenyomtam volna a kilincset amikor egy kéz kapott el...
-Vanessa,beszélhetnénk? -jött a kérdés Liamtől.
-Neked is szia,igen. -vágtam fintori képet. El mentünk a kinti ebédlőbe,és le ültünk egy asztalhoz.Liam szembe ült velem,és a kezét ropogtatta.Látszott rajta hogy ideges.
-Ma még bele kezdesz,mert órám van 10 perc múlva !?
-Igen,akkor kezdeném is.. -kezdett bele.
-Vanessa,én sajnálom hogy a múltkor úgy otthagytalak nálatok és hogy tegnap úgy beszéltem veled.Sajnálom tényleg! -nézett rám szenvedő arccal.
-Liam,én nem haragudtam rád azért amiért a múltkor úgy el mentél hisz nekem te nem tartozol magyarázattal.Viszont a tegnapi beszéded miatt meg köszönöm a bocsánat kérést.
-Igazad van,nem tartozom neked magyarázattal de úgy éreztem rosszat tettem.
-Nos,nem az én lelkiismeretem.Nézz vissza mit tettél vagy mondtál és rájössz. -kacsintottam rá. És most ha nem haragszol meg,mennem kell órára mert így sem voltam az elsőn nem lenne jó a másodikat is el lógni.
-Persze,de várj Vanessa! -kiáltott utánam.Erre meg álltam,de még mindig háttal álltam neki.
-Igen?
-Ma lesz korepetálás.
.............
Nem szóltam neki semmit,csak el mosolyodtam és tovább mentem.A nap könnyen telet,semmi újdonság nem történt.Érdekes egész nap nem láttam Jennát pedig beszélni szerettem volna vele és bocsánatot kérni persze.
El érkezett a 7. órám vége és rekord sebességgel rohantam a könyvtár felé.Őrültként rontottam be az ajtón és ez által sikeresen el is estem.
-Mrs.Brown! Hogy képzeli? -förmedt rám a könyvtáros nő.
-Oh,én annyira sajnálom tényleg nem direkt volt. -mosolyodtam el.
-Persze,ti huligánok mind ezt mondjátok! -vetettem rám egy gyilkos pillantást majd el kezdte a leesett könyveket össze szedni.
Oda értem a szokásos asztalunkhoz és le pakoltam a cuccom. -önelégült mosollyal vártam Liamet.
-Oh,de hamar meg érkezett valaki! -nevette el magát.
-Nem a tanárnak kellene hamarabb itt lennie? -mosolyodtam el.
-De,ez a mi titkunk marad. -kacsintott rám,természetesen ettől totál el pirultam.
Lassacskán de neki kezdtünk a tanulásnak. Ezen az órán is jól teljesítettem,és el is gondolkodtam minek járok korepetáltatni magam amikor én vagyok a legjobb? És akkor eszembe jutott az a NAP. -el nevettem magam.
-Mi olyan vicces? -nézett rám.
-Semmi,csak eszembe jutott valami. -legyintettem egyet.
-Én is tudhatom mi? -lett kíváncsi.
-Nem! -mosolyodtam el.
-Most meg sértődtem! -vágta be az áll durcit.
-Oh! -meg simogattam a fejét,erre el pirult majd egymás szemébe néztünk. Tudtam itt a határ!
-------hatás szünet!---------
-Am,asszem mára ennyi! -nevetett föl.
-Am,oké köszi.
-Ugyan,örülök ha veled lehetek! -mosolyodott el,majd eszébe jutott mit mondott nekem az előbb a szájára csapott én pedig úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.
-Hmmmm?
-Semmi. -mosolyodott el.
Összeszedtük a cuccunkat és el indultunk haza fele.Az egész utat végig hülyültük,tőlünk volt hangos az utca.
Amikor haza értünk,egy darabig még beszélgettünk a ház előtt majd Liam el indult.Tudtam hogy ez így nem jó!
-Liam! Várj! -kiáltottam utána.
-Igen? Mi a baj?-nézett.
-Semmi. -és adtam egy puszit az arcára.
-Szia. -köszöntem el vörös fejjel.Amikor utána néztem még mindig ott állt le dermedt arccal.
............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése