Vanessa szemszöge.~
Liam nagyon csúnyán rám förmedt,nem is értem Hisz csak tudni akartam hogy ma lesz-e korepetálás.De ha így áll hozzá nem is érdekel.Elvégre nincs is szükségem a hülye korepetálására.Sokkal okosabb vagyok mint Ő.Még is rosszul érint,de miért? Hisz semmi közöm hozzá.Számomra Ő egy senki,és mégis fáj. -egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Tudtam hogy ez nem jó így,fogtam a cuccom és a szekrényem felé vettem az irányt.Épp pakoltam amikor valaki meg ijesztett.
-Vanessa beszélhetnénk? -lépett közelebb Chase.
-Mi? Felejtsd el! Hagyjál engem békén! -förmedtem rá.
-Figyelj,én ...én annyira sajnálom azt ami a múltkor történt....de...
-De?
-Tudnod kell hogy soha nem tudnék neked ártani..
-Nos,ez nem úgy tűnt!
-Én tudom...de én nem vagyok ilyen...soha nem tettem ilyet még és nem is akarok..
-Oké,akkor többé ne tégy ilyet,de engem felejts el! -csaptam be a szekrényem.
-Vanessa! Kérlek,én.....SZERETLEK! -kiáltotta utánam.
Erre meg álltam.Nem tudtam meg fordulni,fiú még nem mondott nekem ilyet. A bátyámon és az apámon kívül...Chase? Aki úgy bánt velem,és Liam meg mentett tőle...de Liam ma nagyon csúnyán bánt velem.
Erőt vettem magamon és meg fordultam.
...
-Mi?
-Igen,jól hallottad.
-Figyelj ha ez most egy hülye ugratás,kérlek kímélj meg! Mára eleget kaptam,oké? -néztem rá.Ekkor eszembe jutott Liam és ismét le folyt egy könnycsepp az arcomon.
-Vanessa mi történt? -nézett a szemembe Chase.
Ekkor már zokogtam,nem gondoltam volna hogy Liam ezt váltja ki belőlem már ennyivel.
-Nem...nem....én.. -nem jött ki egy értelmes hang sem a torkomon.
-Cshüü,itt vagyok. -ölelt magához Chase és a fejem a mellkasához döntöttem.
.......
Már vagy 10 perce állhattunk így amikor Chase el tolt magától.
-Haza kísérlek!
-Köszönöm.
Chase egész út alatt meg sem szólalt,vitte a táskám néha azért meg kérdezte hogy jól vagyok-e? Bennem még is az motoszkált,hogy érti hogy 'Szeret'.? Amikor a házunkhoz értünk,Chase meg ölelt és el ment. Kicsit néztem ahogy el megy a távolban majd be mentem a lakásba.
Le dobtam a cuccom a nappaliba.Nem volt étvágyam így inkább úgy döntöttem el megyek kocogni. Fel szaladtam az emeletre,át öltöztem. Fel kötöttem a hajam és el indultam a parkba.
Kocogás közben zenét hallgattam,sajnos közben is végig Liam járt a fejemben. Cascada 'What Hurts The Must'-ja még annyira nem segített ezen. Egy órácskát kocogtam majd el kezdtem gyalogolni.. A közelben volt egy játszótér gondoltam meg pihenek ott. A 2 hinta közül egy szabad volt a másikban egy barna hajú fiú ült. Fel húztam a kapucnim és le ültem mellé.
...
-Min gondolkozol? -tettem föl spontán a kérdést.
-Hmm,az életemen.
-Úgy hallom a hangodból valami baj van.
-Nem,ez nem baj...ez katasztrófa.
-El meséled?
-Nem szeretnélek ezzel untatni.
-Kérlek?
-Maradjunk annyiban hogy meg bántottam,összezavartam és hazudtam egy lánynak aki csodálatos. -ekkor felém fordult.Hirtelen köpni nyelni,nem tudtam.Liam volt az! Nem fedhettem föl magam.gyorsan cselekedtem.
-Szerintem beszélj a lánnyal,most még nem késő. -tettem hozzá majd haza kocogtam.
................
Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom! (személyes kedvenc.) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése