Majdnem csók...

1 hónappal később.*

Eljött a várva várt szombat.09:45-kor kászálódtam ki az ágyból.Amikor a naptárra néztem óriási mosoly ült ki az arcomra.A pokémonos pizsimben battyogtam le a konyhába.

-Jó reggelt! -köszöntem hangosan.

-Jó reggelt! -kaptam a hangos választ.

-Ricky? -néztem körbe.

-Ritával ma ranidznak! -mosolyodott el Apa.

-Ilyen korán? Hmm hamar kezdik! -nevettem el magam.

-Vanessa! -szóltak rám,de el nevették magukat nagyon hamar.

-Kicsim,ma Apuval el megyünk egy tárgyalásra Chicago-ba. -jelentette ki Anya.

-Értem,és mikor óhajtotok haza jönni? -haraptam egyet a pirítósomba.

-3 nap. -jelentette ki Apa.

-3 nap??? -köptem ki a narancslevet.

-Igen,kicsim hisz lesz felnőtt a lakásban..-nézett rám.

-Ricky? Komolyan? 18 éves és még a plüss majmával alszik.

-Bill,talán ezt nem gondoltuk komolyan. -kezdte el Anya.

-Abby már volt ilyen majd Vanessa vigyázz a házra! -mutatott rám Apa.

-Hmm,kössz.Ha valami rossz történik én leszek a hibás mi? -ráncoltam össze a homlokom.

-Nem kicsim,de ha te csinálod igen. -mosolyodott el Apa.

-De hát én nem vagyok bajkeverő...-vágtam fintori fejet.

-Persze kincsem,de miért nem hívod át Jennát hmm? Vagy Liamet? 

Am igen,ez a rész kimaradt.Ez alatt az egy hónap alatt Liammel olyan barátok lettünk mint Jennával szóval Apu ezért mondta hogy hívjam át.

-Majd beszélek velük! 

-Rendben kicsim,akkor mi indulunk is.

-Már is?

-Igen,kicsim vigyázz a házra! -köszöntek el.

-Szeretünk!

-Oké,én is titeket. -terelgettem őket ki az ajtón.

Egy ideig néztem őket az ablakból,majd visszatértem a reggelimhez.Pár percen belül meg csörrent a telefonom.A kijelzőn Liam neve tűnt föl.

-Héj,tücsök! -kiabált bele a vonal másik végén Liam.

-Ne hívj így meg mondtam! -kiabáltam vissza.

-De én nem fogadtam szót! -tudtam hogy vigyorog.

-Jó hogy hívtál kérdezni szerettem volna valamit! -tereltem a témát a tücsökről.

-Igen? Mondd!

-Am..szóval hogy Anyuék el mentek 3 napra és mondták hogy téged és Jennát át hívhatnám.

-Ez szuper,és? -kérdezett értetlenül.

-Jaj Liam,átjössz? Itt aludni? -tettem végre föl a kérdést.

-Igen,persze.Anyu úgy is el enged. -nevetett.

-Oké,akkor fel hívom Jennát hogy neki lenne-e kedve átjönni.Majd hívj! -és le "tettem" a telefont.

Fel mentem a szobámba fel öltözni,és rendbe szedni magam.

 

 

Amint kész lettem,fel hívtam Jennát hogy lenne-e kedve a ma estéhez. Csörög---->csörög--->felvette!

-Jen,héj mizu? -szóltam bele.

-Vany! De örülök neked,semmi ott?

-Semmi,lenne egy kérdésem! -kezdtem bele.

-Igen? -sejtelmes lett a hangja.

-Szóval Anyuék 3 napra el utaztak és azt mondták hívjalak át téged meg Liamet. Liammel már beszéltem,csak rajtad a sor!

-Oh,tényleg? Oké,benne vagyok. 16:00-ra nálatok.

-Oké,szeretlek. -köszöntem el.

-Én is.

Miután le tettem a telefont,csengetést hallottam.Gyorsan le rohantam hogy kinyissam.Az ajtóban a postás állt,egy nagy csomag rózsával.

-Jó napot,miben segíthetek? -kezdtem bele.

-Am..itt lakik Vanessa Brown? -nézett a papírjára.

-Igen,én lennék az. -mutattam magamra.

-Oh,pompás! Itt írja alá. -mutatta a papírt.

-Tessék. -nyújtottam oda neki.

-Köszönöm,itt van a csomag! További szép napot! -köszönt el.

Átvettem a csokrot és meg néztem mi van a kis cetlin.

              "A világ legerősebb és leggyönyörűbb lányának!Szeretlek."

Amikor el olvastam már tudtam kitől jött: Chase. Már egy hónapja küldözget ilyeneket,egyszer rajta kaptam és azóta sem áll le.Épp olvasgattam a papírt amikor Liam lépett be az ajtón.

-Héj,kitől? -és adott egy puszit az arcomra.

-Hmm? Chase. -tettem le az asztalra.

-Mit hoztál? -mutattam a nagy szatyorra.

-Kaja,pia! -nevetett föl.

-Vagy úgy,am Jenna négyre jön! Át hívjam most? 

-Aha. -mosolyodott el.

Fel rohantam a szobámba a telefonomért,és hívtam Jennát.

--------->Este.*

-Ezt nem hiszem el,hisz nem is tud énekelni! -kiáltott föl Jenna.

-Szerintem tud! -védte Liam Csobot Adélt.

-Jaj,Liam te csak a segge miatt véded! -folytatta Jen.

-Ez nem igaz,de meg kell hagyni jó segge van. -nevetett föl.

-Na erről beszélek! -nézett rám tanácstalanul Jen.

-Dilisek vagytok ti. -nevettem föl,és egy adag pattogatott kukoricát tömtem a számba.

-Mondd hogy nincs igazam! -szólalt meg Jenna.

-Én nem veszekszem veletek,az én szívem már el lopta Oláh Gergő.

-Na neeeee! -kiáltották egyszerre,egymásra néztek és le pacsiztak.

Az este így ment,olyan 22:00 vagy 23:00 fele Jenna be aludt de én és Liam még mindig elemünkbe voltunk.

-Unatkozok! -nyögött fel.

-Én is,mit csináljunk? 

-Am..ötletem sincs! -nézett rám.

-Éhes vagyok,csináljunk kaját! -vetettem föl az ötletet.

-Benne vagyok! -és fel pattant a helyéről.

Nem volt nagy főzés,csak be tettük a sütőbe a mirelit pizzát.Az asztalnál ülve vártuk hogy kész legyen.Liam bele kezdett a beszélgetésbe.

-Szóval Chase még mindig nem adja föl?

-Úgy tűnik,de tudod nem is értem.A férfiak miért nem értik meg azt hogy nem?

-Van amelyikük igen. -mosolyodott el.

-És te az vagy? -néztem rá.

-Nem! -nevetett föl.

A sütő sípolni kezdett és ki vettem a sütőből.El kezdtem föl vágni...

-Áú,ez forró! -kiáltottam föl.

-Szőke. -szólalt meg Liam.

-Héj,ez gonosz volt. -vágtam be az áll durcit.

-Jaj,te. -erre oda jött és meg ölelt,annyira jól esett.A pillangók ismét elő jöttek a gyomromban.

-Hagy,segítsek. -mögém jött és el kezdte föl vágni a pizzát.

-Látod? Sikerült. -szólalt meg. 

Erre fel néztem,Ő pedig le.Hosszasan néztünk egymás szemébe,majd Liam keze az asztalról a derekamra vándorolt.Meg fordultam és a szemébe néztem.Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam.A szánk egyre közelebb jött,már majdnem összeért amikor...

-Ti meg mit csináltok? -szólalt meg Jenna.

-Semmit! -vágtuk rá gyorsan mind a ketten majd szét mentünk.Jenna meg törölgette szemeit,majd rám nézett.

-A franc! Annyira sajnálom,folytassátok! -szólalt meg.

-Nincs mit folytatni! -szólaltam meg.Majd be mentem a fürdőbe..

.............

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(: